![\"IMG_96746576965578\"](\"https:\/\/feketetoll.cafeblog.hu\/files\/2014\/05\/IMG_96746576965578.jpeg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/feketetoll.cafeblog.hu\/files\/2014\/03\/IMG_29173309967044-150x150.jpeg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}Tizennyolc \u00e9ves koromig P\u00e1p\u00e1n \u00e9ltem.<\/p>\r\n
Itt voltam f\u00e9l\u00e9nk, mag\u00e1nyos kisgyerek, itt szereztem azokat a sebeket, amelyek eg\u00e9sz feln\u0151tt l\u00e9temet meghat\u00e1rozt\u00e1k, \u00e9s amelyekr\u0151l azt hittem, hogy begy\u00f3gyultak r\u00e9g.<\/p>\r\n
Sajnos, ez nem \u00edgy van. A kezeletlen, kitiszt\u00edtatlan sebek \u00a0val\u00f3ban beforrhatnak, gy\u00f3gyulni l\u00e1tszanak, de az id\u0151 nem orvos, csak dilett\u00e1ns. H\u00e1lyogkov\u00e1cs.<\/p>\r\n
Ezek a sebek rejtett lelki g\u00f3cpontokk\u00e1 v\u00e1lnak, fert\u0151znek \u00e9s bizony f\u00e1jnak is, ez\u00e9rt azt\u00e1n az ember gyereke igyekszik elker\u00fclni, hogy valaki vagy valami hozz\u00e1juk \u00e9rjen. Id\u0151vel azt\u00e1n az eg\u00e9sz l\u00e9lek annyira sebess\u00e9 \u00e9s fert\u0151z\u00f6tt\u00e9 v\u00e1lhat, hogy azt m\u00e1r lehetetlen nem \u00e9szre venni.<\/p>\r\n
N\u00e1lam 2013 elej\u00e9n j\u00f6tt el az a pillanat, amikor az \u00e1ltal\u00e1nos lelki b\u00e9nul\u00e1s maga al\u00e1 gy\u0171rt, \u00e9s r\u00e1j\u00f6ttem: \u00edgy nincs tov\u00e1bb.<\/p>\r\n
Elindultam a gy\u00f3gyul\u00e1s \u00fatj\u00e1n, seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rtem, \u00e9s a szak\u00e9rt\u0151 kezek sz\u00e9pen felvagdost\u00e1k sebeimet, hogy kitisztulhassanak, val\u00f3ban begy\u00f3gyulhassanak v\u00e9gre.<\/p>\r\n
Tavaly \u0151sz v\u00e9g\u00e9re m\u00e1r \u00fagy t\u0171nt, hogy meggy\u00f3gyultam. De \u00a0m\u00e9gsem siker\u00fclt ez teljesen.<\/p>\r\n
Most a F\u0151n\u00f6k \u00fajra P\u00e1p\u00e1ra k\u00e9nyszer\u00edtett. Ide, ebbe a v\u00e1rosba, ahov\u00e1 azt\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp nem akartam visszaj\u00f6nni. F\u00e9ltem a f\u00e1jdalomt\u00f3l. F\u00e9ltettem a lelkemet.<\/p>\r\n
Az els\u0151 n\u00e9h\u00e1ny nap val\u00f3ban nagyon f\u00e1jdalmas volt. J\u00e1rk\u00e1ltam, \u00e9s f\u00e1jtam. Nem az eml\u00e9kek gy\u00f6t\u00f6rtek, azokat szeretem. Valami iszony\u00fa s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, valami v\u00e9gleges elakad\u00e1s-\u00e9rzet volt az ink\u00e1bb.<\/p>\r\n
- Ez a v\u00e1ros halott. Itt s\u00f6t\u00e9t van. Itt meg kell halni, mert itt nem lehet \u00e9lni. Itt nincs l\u00e9lek, itt egyed\u00fcl van az ember - s\u00edrtam magamban az utc\u00e1kon bolyongva.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n egyszerre c\u00e9lt kapott a bolyong\u00e1s. \"Angyalbolt\" - ugrott el\u00e9m a c\u00e9l.<\/p>\r\n
Mikor bel\u00e9ptem a boltba, \u00e9s az elad\u00f3 h\u00f6lgy kedvesen megk\u00e9rdezte, hogy miben seg\u00edthet, kifakadtam:<\/p>\r\n
- Lehet, hogy ink\u00e1bb egy templomba kellene mennem!<\/p>\r\n
Azt\u00e1n m\u00e9gis mindent elmondtam, elzokogtam neki, ami akkor a sz\u00edvemet nyomta, azt\u00e1n elj\u00f6ttem.<\/p>\r\n
Hazafel\u00e9 menet lassan megv\u00e1ltozott a v\u00e1ros. Kis\u00fct\u00f6tt a nap, az emberek mosolyogtak r\u00e1m, a kopott kis T\u00f3kerti utc\u00e1k befogadtak, \u00e1t\u00f6leltek, simogatt\u00e1k a lelkemet.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n oda\u00e9rtem a kis templomhoz, ahol valamikor megkereszteltek. Meg\u00e1lltam a keresztn\u00e9l, \u00e9s szavak n\u00e9lk\u00fcl im\u00e1dkoztam.<\/p>\r\n
\u00c9s akkor valami l\u00e1gy \u00e9s meleg bizonyoss\u00e1g-k\u00f6peny borult r\u00e1m.<\/p>\r\n
\u00c9s eszembe jutott egy r\u00e9gi dal, amit nagyany\u00e1m lemezj\u00e1tsz\u00f3j\u00e1n kicsi gyerekk\u00e9nt olyan sokszor hallgattunk egy\u00fctt:<\/p>\r\n
\"- B\u00e1rhogy lesz, \u00fagy lesz, a sors ezer rejtelem, a j\u00f6v\u0151t nem sejthetem, ahogy lesz, \u00fagy lesz...\"<\/p>\r\n
<\/p>\r\n