<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>Csináld meg!</title><html>&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Egyszer régen, amikor még a fiam kicsi volt, és nem volt mindenkinek telefonja - bizony, volt ilyen is - szóval egy régi téli estén disznóvágásra indultunk a kis Fiestánkkal Pusztaföldvárra.
Alig kanyarodtunk ki Almádiból az országútra, szembejött velünk egy akkora kamion, hogy a kereke pontosan olyan magas volt, mint a mi kicsike autónk.
Már messziről láttuk, hogy baj lesz, a kamionos az út szélén bóklászó részeget figyelte, azt igyekezett kikerülni, és csak jött, jött át a mi sávunkba.
Az ütközés egy pillanat alatt megtörtént, ha meghaltunk volna, észre se vesszük.  De a Főnök figyelt ránk, és - bár az autónk totálkárosra tört - nekünk a hajunk szála sem görbült meg. (Persze, be volt kötve az övünk!) Mikor felocsudtam az ijedségből, láttam, hogy a feleségem rendben van, nekem sem lett bajom, de mi lehet hátul a gyerekkel?
Hátul néma csönd... Hátranyúltam.
- Máté, jól vagy?
Ekkor kezdett el sírni - szerencsére csak ijedtében.
Valahogy mindhárman kimásztunk az autóból. Már ott állt halálra vált arccal a kamionsofőr.
A fiam sírva nekiesett:
- Bácsi, összetörted az autónkat! Most csináld meg!!&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Másnap reggel az almádi posta előtti nyilvános telefonfülkéből fehívtam a pusztaföldvári nyilvános telefonfülkét, gondoltam, valaki majd csak felveszi, és üzenhetek vele a rokonoknak, akiknek már így is volt egy jó éjszakájuk...szóval felhívtam, és fel is vette valaki...mégpedig pontosan az a rokonunk, akikhez indultunk előző este. Ha még nem mondtam volna: a Főnök szeret engem...
Az értesítés így sikerült, de a karácsonyi ajándékok - igen, akkor még arra is tellett - nem jutottak el a rokonokhoz. Nosza, küldjük el csomagban!
Nemrég  lettünk boldog videokamera-tulajdonosok, ezért úgy gondoltuk, hogy ha már személyesen nem találkozhatunk a földváriakkal, legalább küldjünk videoüzenetet.
Máté fiam lett a narrátor. Tanácstalanul kérdezte:
- De mit mondjak?
Mondtam neki, hogy mesélje el, mi történt velünk, és kívánjon kellemes ünnepeket.
Így született meg a következő üzenet:
- Összetörött az autónk, és mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;(A fiam ma már negyedikes joghallgató, Bibó-kollégista. Ma már valószínűleg hosszabb lenne a beszéde.)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/02/IMG_325066930908297-150x150.jpeg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>