<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>Utolsónak lenni</title><html>&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Nem jó utolsónak lenni. &quot;Utolsó mohikánnak&quot;.&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Üres a dohányzó, néma és hideg. Rajtam kívül mindenki elment már, vagy készülődik éppen.
Csak téblábolok. Meggyújtom a gyertyát, aztán elfújom.
Egyedül maradtam. Még az Isten is hallgat...&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Persze, vannak emberek körülöttem. Kedvesek. Beszélgetünk, nevetünk. De belül csend van. Ők még &quot;mások&quot;. Újak. Vajon lesz-e rá időm, hogy összecsiszolódjunk?&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Hirtelen eszembe jutott, mikor nagyapám a nagyanyám temetésén rám nézett, és sírva mondta:
- Látod, kisfiam? Elment. Itthagyott a nagyanyád!&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Azt mesélte a kórházi szobatársa, hogy a halála előtti pillanatokban a Mamával beszélgetett.
Eljött érte a Társa.&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Hát gyere! Várlak!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/10/IMG_58582989685085-150x150.jpeg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>