<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>A démon szeme</title><html>&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Versmentés - A démon szeme&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Meghalt egy gyermek
Meghalt, ki hitte, hogy az álmok
Megfoszthatják a valóságot
Fekete arcaitól
Elhitte azt, hogy a szavak
Csillagokig érnek
Hitte, hogy a gép robaját
Elfojtja az ének&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;És most halott
Szétporladó testét savas eső
Mázolja szobrokra, falakra
Szavait örjöngő sasok szórják
Szét a megvadult szélbe
Egy magányos sólyom az éjjel sikoltva
Kifacsart szívét ragadja az égre
Tébolyult sziklákon megfagyott a vére&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Egy gyermek meghalt bennem
Az Idő lopódzva, láthatatlanul
Nyakába vágta az élet szigonyát
Üveggégéje roppant
S én majdnem elkisértem őt oda
Hol véres darazsak őrzik a csendet
S fekete fényben fürdik a halál
De engem kizárt e gyönyör táj&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Szív nélkül maradtam, lelkem
Acéllá kalapálta már a fájdalom
Magam vagyok a Gép
Ki eljött, hogy ítéletet mondjon
E nyomorult anyagi világ felett
A démon szeme vagyok
Ki arra született
Hogy szétzúzza az üvegcseppeket&lt;/p&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot;&gt;Robban bennem az energia
Atomjaim fénytelen börtönében
Remegve lapul a világ
Mely elpusztít engem
Saját arcomat temetem
Hullanak rám a hideg rögök
Lézerfogakkal tépem a húsom
Érzem, hogy valakit megölök!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/02/IMG_325044359741305-148x150.jpeg</thumbnail_url><thumbnail_width>148</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>