<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>A karma</title><html>A varázsló letette a testét.

Kicsit sajnálta, mert jó kis test volt, sokezer évig híven szolgálta őt.

De a varázsló megszerzett minden Tudást, legyőzött minden sárkányt, megvívott minden háborút - ez a lét számára többet már nem adhatott.

És végül megérkezett a hívás... a Vének hívása.

&nbsp;

Büszkén lépett a terembe.

Tudott mindent, értett mindent, ismerte az összes varázslatot. Elégedetten várta hát a jó munka jutalmát.

Az Öreg sokáig nézte őt, és a varázsló egész lényében érezte a tapogató energiacsápokat.

Végül megszólalt:

- Nos, úgy látom, valóban felkészültél. Mindent tudsz - vagy majdnem mindent. Ismered a Varázslatot, sőt, Te magad vagy az. Hamarosan továbbléphetsz...de lenne még itt valami...

Eddig halhatatlanságod tudatában küzdöttél, és tudtad, hogy biztonságban vagy. Ezért aztán nem is nagyon törődtél a körülötted élő halandókkal.

Felégetted földjeiket, leromboltad városaikat, az életüket is elvetted, ha szükséged volt rá. Nem figyeltél a könyörgésükre, nem érdekelt a fájdalom, amit okoztál...

- De Mester - felelt a Varázsló - hiszen őket is halhatatlan lélekkel teremtettem! A halál csak dimenziókapu!

- Én tudom ezt, és Te is tudod. De velük ezt &quot;elfelejtetted&quot; közölni - nyilván érdekesebb volt így a játék. Ezért hát életüket halálfélelemben élik le. Tudod Te azt, hogy ez mit jelent?

A Varázsló hallgatott. Az Öreg folytatta:

- Nos, amíg ezt a hibádat helyre nem hozod, nem engedhetünk tovább.

- Rendben. Visszamegyek, és megmondom nekik, ha kívánod, Mester. Nem nagy ügy...

- Megmondani sajnos nem elég. A kiömlött vért fel kell törölni, a sebeket be kell forrasztani, a félelmet szeretetté kell változtatni. Minden egyes halandót külön-külön kell meggyógyítanod. És nem viheted magaddal a pálcádat, se a gyűrűdet. Nem használhatsz varázslatot.

Neked is a halandók életét kell élned. Hogy megértsd, hogy átérezd, mit cselekedtél. Hogy többé ilyet ne tégy!

Egyedül kell dolgodat elvégezned. Sajnos, mi nem segíthetünk. Csak akkor találkozunk újra, ha megtanultad a leckét. Az egyetlent, amit még nem tudsz. De egyben ez a legfontosabb is, amit meg kell tanulnod.

Azonnal indulnod kell. Most elfelejtesz minket, elfelejted azt is, hogy ki voltál. De a tudásodat újra összeszedheted. Szilánkokként, folyton a jót cselekedve, a visszaszerzett erőt az emberek javára kamatoztatva. Különben sorsod a fájdalom és magány örök tánca lesz.

Ha tudásod végre valóban teljes lesz, felébredsz majd, és visszatérhetsz ide - a jutalomért.

És most...indulás!

&nbsp;

Valahol, a Föld nevű bolygón felsírt egy újszülött.

Anyja boldogan ölelte magához, de a kicsi nem tudta abbahagyni a sírást. Szemében mélységes rettenet tükröződött, szívét iszonyú hidegség markolta meg.

A fiú, akiből varázsló lesz egyszer - megszületett.

&nbsp;

&lt;a href=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/12/IMG_233548727142348.jpeg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-961&quot; src=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/12/IMG_233548727142348-600x600.jpeg&quot; alt=&quot;IMG_233548727142348&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/01/IMG_248291649566664-150x150.jpeg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>