1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/Holdacska - Szabó Flóra Regina, a lányom - néhány óra múlva éppen tíz éves lesz! Éppen tíz éve történt, hogy Máté fiammal otthon rendezgettük a lakást, és vártuk Holdacska érkezését. A feleségem akkor már egy hete a kórházban volt, mert a doki megunta, hogy folyton elkésik a vizsgálatokról, és nem engedte haza az egyikről... Éppen az ablakot tisztítottam, amikor megcsörrent a telefonom. - Elfolyt a magzatvíz - közölte velem a feleségem. - Jó - mondtam én gyanútlanul, mintha Holdacska nem a harmadik gyerekünk lenne éppen, hanem az első. - De jönnöd kell!!! - vigyorgott ő a vonal túloldalán. Az ám! Nosza, hamar, nyeregbe!! - Jössz velem, Máté? - kérdeztem fiamtól. - Jövök! - vágta hóna alá Harry Pottert Máté, a tizenhárom éves nagyfiú. Mentünk. Ebéd helyett... A kórházban Mátét szépen leültettem a váróban. - Te sajnos nem jöhetsz be. - Ez sokáig is eltarthat ám! - mondta neki a doki, aki őt is a világra segítette egykor, és aki egyébként földim nekem. Mátét ez nem nagyon zavarta. Kicsit éhes volt ugyan, de - oda se neki! - szépen kinyitotta könyvét, és máris Roxfortban landolt. Mi meg bevonultunk a dokival a szülőszobába. Én olyan vagyok, aki szereti látni, mit csinál a szakember a hozzám tartozó dolgokkal, emberekkel, ezért hát a lányaim születésénél is ott kellett lennem. (Sajnos a fiamnál nem volt erre lehetőség.) A feleségem könnyen szült, Holdacska is iparkodott kifelé szépen, de így is órák teltek el, mire kibújt erre a gyönyörű, de macerás világra. Először csak a kis feje búbját láttam, aztán egyszer csak hipp-hopp... és már nyomták is a kezembe. - Megfogja, Apuka? - kérdezték, és én alig mertem ezt megtenni, de aztán arra gondoltam, hogy ha túlélte a születést, én aligha tudok kárt tenni benne... - Szia, Flóra baba! Én vagyok az anyád férje! - mutatkoztam be neki kisvártatva. Csak nézett rám a hatalmas, barna szemeivel, és - könyvelőgyerekhez méltón - biztosan elkönyvelte magában: - Jól van! Az apám egy hülye! :-) - Nagyon szeretlek, mert ilyen szép gyerekeket adtál nekem! - mondta a feleségem. (De később azért ezt meggondolta... :-)) Flóra babát az ápoló bedugta a csap alá, és jól megsúrolta egy gyökérkefének látszó tárggyal, majd vért vett a sarkából. Na, eddig eszembe se jutott elájulni, de ez már mégis csak sok... tiszta horror! De azért talpon maradtam! Holdacskát inkubátorba rakták, és büszkén toltuk ki őt bemutatni a bátyusnak. - Nézd Máté, ez itt Flóra baba! Máté egy pillantást vetett a hugocskájára, majd ennyit mondott: - Aha! Most már megyünk enni? Mentünk. Hát így érkezett meg Holdacska a látható létbe. Ma éppen tíz éves. Mindenki szereti őt, és ő is szeret mindenkit. Egy igazi kis angyalka - némi krampuszi vonásokkal... Az én lányom - nagyon! Isten éltesse sokáig!   <a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_16104150512679.jpeg"><img class="aligncenter size-large wp-image-1701" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_16104150512679-450x600.jpeg" alt="IMG_16104150512679" width="450" height="600" /></a>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_107125490753547-150x150.jpeg150150