1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/Józsi már hajnali négykor a piacon tipródott. - Hű, de hideg van máma! - bíztatta magát, és hirtelen ivott egy felest. Aztán még egyet...kettőt... és hat óra lett egyszerre. - Na, mi kéne, ha vóna, jó ember? - kérdezte tőle egy vasorrú bába - külsejű virágáruslányka. - Virágot szeretnék... - ábrándozott az angyal és zavarában megvakargatta a lány füle tövét, aki erre jól bokán rúgta őt. - Tessék parancsolni! - sipította az árus - méghozzá magának! - Marinak veszem Marinapra. Olyan kéket szeretnék. Az se baj, ha kicsit tüskés. De erős illata legyen! Mari azt szereti. Engem is azért szeret... - Hát azt érzem... - érzékenyült el a vasorrú - hanem mit adsz érte? - Angyaltollat. Maradt még három. - Aztán ez igazi? - locsolta meg egy kis szentelt vízzel Józsit a bába. - Remélem - erőltette meg emlékezetét az angyal. - Na, vigyed! Szerencséd, hogy nem szólítottál adóellenőrnek! - Ellenőr az öreganyád - vihogott Józsi kitárt szárnyakkal. - Az vót, de beástuk a kertbe madárijesztőnek - vallotta be a lányka. Józsi erre csak legyintett, és átszórt a válla felett egy kis sót, aztán ment tovább. A büfében vett még egy fél méter kerítésnek való kolbászt, meg egy kis kannásat, aztán elindult a szag után - Mari irányába. - Isten éltessen, szipirtyócskám! - lehelte a fülébe, amitől Mari rögtön megrészegült, és kedvesen beleharapott az angyal orrába. Ekkor hirtelen egy galamb vágódott be mellettük az aszfaltba. -" Semmi közöm hozzá!"- olvasta fel Cicuka a táviratot hangosan, aztán megette a postást.   <a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_220233903289815.jpeg"><img class="aligncenter size-large wp-image-1698" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_220233903289815-600x588.jpeg" alt="IMG_220233903289815" width="600" height="588" /></a>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_220233903289815-150x150.jpeg150150