1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/A fiú egy ötágú csillagot rajzolt a barlang falára. Négy alsó ágához sorban odakörmölte kedvenc mondókájának szavait: "Akarni", "Merni", "Tudni", "Hallgatni" A lány egy ideig fejét csóválva nézte a rajzot, majd hirtelen huncut mosoly villant fel a szemében. A falhoz lépett, és a csillag csúcsára kör alakban felírta ő is kedvenc mantráját: "Szeretni" A fiú hátulról átkarolta, és egy csókot lehellt tarkójára, a szélborzolta, arany hajfürtök közé. - Hmmm... gondolod? Hát ez így azért... érdekes lesz... - Próbáljuk meg. Ilyen még nem volt! - kérlelte a lány. - Hát jó... nem bánom... - mondta a fiú, aztán felemelte hangját, és a holdfényben úszó, langyos tavaszi éjszakába kiáltotta: - LEGYEN!! Az ábra fehéren izzani kezdett, aztán aranyszínűre váltott, kialudt, majd a szivárvány színeit kezdte sugározni: vörös...narancs...sárga...zöld...kék...indigó...lila...sötét...vörös...narancs...sárga...zöld...kék...indigó...lila...sötét... - váltották egymást a színek és a semmi először lassan, majd egyre gyorsabban, míg végül újra fehérré álltak össze. Eleven, lüktető fehér fénnyé - némi aranyos csillogással. - Gyönyörű! - tapsikolt a lány - ugye, megmondtam! - Meg... - ráncolta homlokát a fiú - de hogy ebből mi lesz? Így született meg az Ember...     <a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/02/625526_553374284713831_473188141_n.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-1179" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/02/625526_553374284713831_473188141_n.jpg" alt="625526_553374284713831_473188141_n" width="400" height="386" /></a>  richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/01/IMG_248291649566664-150x150.jpeg150150