1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/Megváltozott minden. Majdnem minden. A hajam szürkül, már szinte fehér. Hiába keresem ismerős helyeken a régi Időt. Nincs már ott. Elszelelt. Pedig a patak ugyanolyan. Ugyanúgy locsog-fecseg kövei között a víz. Ugyanúgy tekereg töltésén az ösvény, ahol iskolába menet meg-megálltam, és most is ugyanolyan pitypangkoszorút fonhatnának parján ülve a lányok...ha még erre járnának. A kertben ugyanolyan zöld a fű, mint mikor régi húsvétokon hímes tojást és csokinyulat bújtatott előlem. Az utcák sem cseréltek házakat. Összementek ugyan, de mégis ugyanolyanok. Mégis valahogy... más lett a város. Már nem az enyém. Melegen süt a  nap, de azért megborzongat valami. - Ennyi volt? - kérdezném a Tavaszt, de már a Nyár is menni készül... Leterítem takarómat a diófa alá. Én ültettem egykor régen, kicsi gyerekként. Akkora volt, mint én. Mostanra már nagyobb, mint a ház. Pedig még szinte kamasz. Lefekszem. Alszom egy kicsit. Alszom, és álmodom. Álmomban lassan betakar az útszéli nyárfák májusi hava. És ez a hóesés végre nem ugyanolyan, mint rég elmúlt kamaszkoromban. Ez... ugyanaz.   <a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_96746576965578.jpeg"><img class="aligncenter size-full wp-image-1700" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_96746576965578.jpeg" alt="IMG_96746576965578" width="600" height="424" /></a>  richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/12/IMG_76152592865087-150x150.jpeg150150