<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>Sajna...</title><html>Az emberek olyan furcsák.

Sokan nem mondják el senkinek, ha valami - egyedül nehezen megoldható, vagy éppen megoldhatatlannak látszó - gondjuk támad.

- Engem ne sajnáljanak! - mondják, és inkább szenvednek tovább.

Aztán vannak, akik mégis elmondják, és máris érkezik a válasz a &quot;barátaiktól&quot;:

- Ne sajnáltasd magad!

Bizony, igazuk is van! Sajnálatra semmi szükség... mert az kevés.

Amire szükség van, az a segítség... az odafigyelés... a törődés...

Amire szükség van... az a tudat, hogy bátran kérhetek segítséget embertársaimtól nagy bajomban...

Amire szükség van... az a késztetés, hogy kérésre, vagy kérés nélkül is segítsek bajba jutott embertársamon...

Amire szükség van... az a közösségi lét nyújtotta tökéletes biztonságérzet.

Ha úgy tetszik: a horda melege. Az &quot;egy vérből valók vagyunk - Te meg én&quot; törvényének alázatos betartása.

Amire szükség van... az maga a Szeretet.

SZERETET, SZERETET, SZERETET!

Azért, hogy ne legyen az életünk ilyen...&quot;szar&quot;.

&nbsp;

&lt;a href=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_220233903289815.jpeg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-1698&quot; src=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_220233903289815-600x588.jpeg&quot; alt=&quot;IMG_220233903289815&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;588&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/78578831-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>