1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>A nehéz kehely nem sebezte fel ugyan a varázsló fejét, de jó nagy dudort varázsolt a koponyájára.</p> <p>- Takarodj a szemem elől, Te tesze-tosza bűvészinas! - kiabált vele a boszorkány - Hát nem tudsz végigcsinálni rendesen egy igazi varázslatot? Hát mikor állsz már talpra végre? Csak fekszel egész nap a medvebőrön a kandalló előtt, és a varázstükröt bámulod, amíg én bogyókat gyűjtök az erdőben! Menj el! Keress egy barlangot valahol az erdőnkben, és élj ott egyedül! Majd néha megnézlek, és meglátom, mire jutottál!</p> <p>A varázsló nem védekezett. Tudta, hogy hiába is mondana bármit, az lepattanna a boszorkány megkeményített szívéről. A nő már szépen gyógyult, de látása még zavaros volt, hol nagyobbnak, hol kisebbnek látta a dolgokat, mint amekkorák a valóságban voltak, és mámoros volt attól az egyetlen korty bortól, amit lenyelt. És nagyon igaza volt... menni kell!</p> <p>A varázsló tehát csomagolt. Becsomagolta ruháit, titokban belecsempészve zsákjába a boszorkány hálóköntösét, és szíve szerint becsomagolta volna magát a boszorkányt is, de végül csak annak szívéből tört le egy darabkát, és saját szívébe rejtette azt.</p> <p>Aztán kilépett az ajtón, és elindult. </p> <p>Nem maradt abban az erdőben, ahol minden bokor, minden szikla, minden tisztás, minden kedves kis zugocska a boszorkányra emlékeztette volna.</p> <p>Elindult egy rég elhagyott város felé, ahol amúgy is szükség volt rá. De vitte szívében a boszorkány szívét.</p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/08/IMG_137246550476852.jpeg"><img class="aligncenter size-large wp-image-985" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/08/IMG_137246550476852-600x600.jpeg" alt="IMG_137246550476852" width="600" height="600" /></a></p> <p> </p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/01/IMG_248291649566664-150x150.jpeg150150