1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Igen, a folyó elrejtette a kristályt az avatatlan tekintetek elől, de a két világban látó lények mindent láttak és mindent tudtak. És volt közöttük egy, aki már régóta követte a fiút és a lányt.</p> <p>Átokmancs roppant kíváncsi természetű szellemtigris volt. Mindent meg akart szagolni, és meg akart kóstolni. Mostanában főként ezt a két csupasz majmocskát szerette volna becserkészni, de azok valahogyan mindig kicsúsztak a karmai közül. Eddig...</p> <p>A gyerekek új rejtekhelyére a hold hívta fel a figyelmét. Kibújt a felhő mögül,  fényével felébresztette a kristály fényét, és az zöldre festette az éjszakai égbolt jókora darabját.</p> <p>- Vajon mi lehet ott? - kérdezte a szelet Átokmancs - Gyerünk csak közelebb!</p> <p>Néhány lépés után már tudta, hogy végre megtalálta a gyerekeket. Itt az alkalom, amire már régóta vágyott!</p> <p>Rohanni kezdett, szinte úszott a levegőben... aztán a folyónál hirtelen megtorpant. Utálta a vizet.</p> <p>A lány kilépett a barlangból, és háttal a tigrisnek leült a kristálysziget partjára.</p> <p>Átokmancs nem fért a bőrébe. Itt van, amit akart, és akkor most ez a folyó... Lesz, ami lesz, ő bizony odamegy!</p> <p>Egy hatalmas és csaknem hangtalan ugrással a szigeten termett. Ettől félt annyira? Hát megvan ez a majmocska!</p> <p>Felkészült a következő ugrásra. Izmai megfeszültek, szemében kigyulladt a zsákmányszerzés tüze... és ekkor a lány hirtelen ránézett. Tekintetét a tigris tekintetébe fúrta. </p> <p>Percekig álltak így. Aztán a tigris elfordította fejét, könnyű léptekkel a lányhoz oldalgott, majd lefeküdt a lábai elé.</p> <p>- Mi ez? - dörömbölt fejében az értetlenség - Mi ez? Én... meg akarom ezt enni!</p> <p>- Hogy mi ez? - suttogta a szívében növekvő melegség - Ez az úrnőd, Átokmancs! Dehogy eszed meg! Vigyázol rá, míg élsz, vagy míg szabadon nem enged!</p> <p>A lány megvakarta a tigris füle tövét, és Átokmancs végignyalta Aranypille kezét.</p> <p>- Még mindig megehetem a másikat - gondolta bizakodóan. De már nem hitte el igazán.</p> <p>Amikor a fiú kilépett a barlangból, rögtön meglátta az állatot.</p> <p>- Nocsak, hát Te ki vagy? - kérdezte vigyorogva - Na lássuk csak...</p> <p>És a tigrisen végigfutott a jeges borzongás. Valaki végigkotorászta a testét és a lelkét. Fúj!!</p> <p>Aztán a fiú becsukta szemét, és alakja hirtelen elmosódott a holdfényben... aztán egyszer csak Átokmancs ott állt önmagával szemben!</p> <p>Na, ezt már nem bírta elviselni. Egy pillanatra lehullt róla az igézet, és ez a pillanat elég is volt neki, hogy kieresztett körmű mancsával jól képen törölje azt a másikat.</p> <p>A fiú sziszegve és arcát tapogatva változott vissza eredeti alakjába, a lány pedig ijedten kért tőle elnézést:</p> <p>- Bocsáss meg, kedves. Még nem uralom tökéletesen ezt az állatot. Kérlek, máskor légy óvatosabb!</p> <p>A fiú nem szólt egy szót sem. Dühösen megmosta összekarmolt képét a folyóban, majd beviharzott a barlangba, és csak azért nem vágta be maga mögött az ajtót, mert az nem volt.</p> <p>- Na, ezt jól megkapta! - kacsintott Aranypille az állatra, majd fejét ráhajtotta a tigris bundájára, és behunyta a szemét.</p> <p>És Átokmancs tudta már, hogy soha senkinek  nem engedi, hogy ártson ennek a törékeny, gyönyörű tündérnek, még ha az életébe kerül is. </p> <p>- Elvesztem - gondolta - de milyen jó is ez!</p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/átokmancs.jpg"><br /></a> <a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/tigris4.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2324" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/tigris4-592x600.jpg" alt="tigris4" width="592" height="600" /></a></p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/átokmancs-150x150.jpg150150