1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Aranypille szeretett a folyó partján aludni. Ezt bátran meg is tehette, mert Átokmancs szó szerint iszonyúan jó testőr volt. Még egy bántó gondolat sem születhetett meg senki fejében  megtorlatlanul. A fiúnak is meg kellett gondolnia, hogyan szól a lányhoz, hogyan érinti, vagy hogyan közelít felé. Utálta is rendesen a tigrist, de Aranypille kedvéért megtűrte. Azért nem tudta megállni, hogy mikor az állat néha elaludt, ne változtassa át kicsike, cirmos macskakölyökké. Persze ennek többnyire pofon lett a vége - hol a macskától, hol a lánytól. </p> <p>A lány most is kedvenc helyén, a folyó fölé hajló fűz ferdén nőtt, mohával borított törzsén aludt, lábánál a tigrissel. Álmában motyogott valamit, aztán mosolygott. Így is ébredt, széles mosollyal az arcán.</p> <p>- Érdekes álmom volt, Holdasszony! - nevetett fel a teliholdra. - Te is benne voltál! Vajon beteljesül?</p> <p>Korhadt faágakból egy kis máglyát rakott, és egy csettintéssel meg is gyújtotta. Zsákjából gyógynövényeket vett elő, és a tűzbe dobott egy maréknyit. Fehér füst gomolygott alacsonyan Smaragdsziget fölött. Aranypille ég felé nyújtott kezében holdkővel a füstfelhő közepébe lépett.</p> <p>- Most Te jössz, Ezüst Anyácska. Adj egy sugarat fényedből nekem!</p> <p>A kristályt a hold fényébe tartotta, és az lassan felfénylett. Aztán a fény egyre erősebb lett, egyre nőtt. Végül az egész felhő vakító fehéren ragyogott.</p> <p>- Most Téged hívlak, Szelek Ura! Ajándékozz meg leheleteddel! Téged hívlak, Viharok Őre! Tölts tüzet e gyönyörű fénybe!</p> <p>Feltámadt a szél, kavarni kezdte a füstöt, és a füst lassan fehér lóvá formálódott, homlokán egy szivárványszínben játszó kristályszarvval. Aztán megdörrent az ég, és egy villám csapott a a felhőbe.</p> <p>Az egyszarvú életre kelt. A lány hozzálépett, és  végigsimította csillogó szőrét.</p> <p>- Holdsugár! - súgta fülébe - Gyere velem!</p> <p>Aranypille elindult a barlang felé, de Holdsugár nem mozdult. Csak szaglászott bele a levegőbe, majd dobbantott néhányat patájával a kövön.</p> <p>- Mire vársz, kedves barátom? - kérdezte a lány.</p> <p>- Vajon mire, Aranypille? - kérdezte a fiú, aki már régóta kibújt a barlangból, és a lány ügyködését figyelte. Lépett néhányat az egyszarvú felé, majd hirtelen egy energiagömböt dobott a tigrisre, mire az keserves nyávogás közepette a szokásos kismacskává változott, és egy ugrással eltűnt a fűben.</p> <p>- Nem teremthetsz fehéret fekete nélkül - mondta a lánynak - Holdárnyék, bújj elő!</p> <p>A fák közül egy fekete szőrű egyszarvú lépett elő, és egyenesen a fehérhez ügetett. A két állat összedugta fejét. Csak egymásra figyeltek, nem törődtek az emberekkel.</p> <p>- Ajaj - sóhajtotta a lány - lesz még bajunk velük, azt hiszem...</p> <p>A fiú mosolygott.</p> <p>- Szabad lényeket teremtettél. Nem parancsolhatsz nekik, de ha tisztelettel szólítod meg őket, megteszik neked, amit kérsz tőlük. Ezt vésd az eszedbe jól. Ezek nem lovak!</p> <p>Odalépett Holdárnyékhoz, meghajolt előtte, és a fülébe súgott valamit. A fekete egyszarvú térdre ereszkedett, a fiú óvatosan a hátára ült... aztán már nem voltak sehol, csak a felkavart kristálypor csillogott a holdfényben, és Átokmancs nyávogott valahol.</p> <p>Aranypille elindult hát megkeresni őt, hogy újra tigrissé tegye. Holdsugár vele tartott.</p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/kétszarv.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-2330" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/kétszarv.jpg" alt="kétszarv" width="460" height="345" /></a></p> <p> </p> <p> </p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/holdsugár-150x150.jpg150150