1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Ahogy haladtak lefelé az úton, az erdő fái egyre ritkulni kezdtek. Végül elhagyták az utolsót, és ekkorra az út is elfogyott a lábuk alól. Meredeken szakadt le előttük a hegyoldal, és lent a mélyben ott táncolt a holdfény a láthatárig nyújtózó óceán felszínén.</p> <p>A két gyerek még sohasem látott ilyet. Leültek egy sziklára,  nézték a fény játékát a víz tetején, és hallgattak. Jó volt így ülni, és csak nézni. Jó volt hallgatni, mit mesél a Hold.</p> <p>- Mi lenne, ha nem sietnénk annyira haza? - szólalt meg később Aranypille.</p> <p>- Úgysem tudunk hazamenni - mondta a fiú - és  ha hiányoznánk, már értünk jöttek volna. Maradnunk kell.</p> <p>- Rosszabb helyen is lehetnénk - simult a fiú oldalához a lány - csodát teremtettünk, élvezzük egy kicsit. Aztán ha meguntuk, majd kitalálunk valamit.</p> <p>A fiú gyengéden átkarolta a lány vállát, és nem szólt egy szót sem.</p> <p>A Hold lassan felhők mögé rejtette arcát, és esni kezdett az eső.</p> <p>- Sír az ég. Nem szeretem. Ez hideg! - vacogta Aranypille.</p> <p>- Legyen itt egy barlang? - kérdezte a fiú.</p> <p>- Legyen hát, Te okos!  - nevetett a lány.</p> <p>Gyorsan varázsoltak egyet maguk köré, aztán jó szorosan összebújtak egy energiatakaró alatt.</p> <p>- Milyen fura érzésem van! Mintha kikapcsolna ez a test! - súgta Aranypille a fiú fülébe, de az már előbb kikapcsolt. Aztán szépen  elaludt ő is.</p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/01/IMG_1272906160586892.jpeg"><img class="aligncenter size-large wp-image-831" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/01/IMG_1272906160586892-600x450.jpeg" alt="IMG_127290616058689" width="600" height="450" /></a></p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/01/IMG_248291649566664-150x150.jpeg150150