1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Egyedül ment a sötétbe burkolózó utcán. A szél vékony kabátja alá nyúlt, és arcát suhintgatta nedves tenyerével.</p> <p>Az alig világító lámpák gyengécske fényénél látta, hogy apró pelyhekben, de sűrűn kavarogva esik a hó.</p> <p>Hideg volt nagyon, de ő már nem fázott.</p> <p>Túl volt már hidegen és melegen, túl az utcasarki mindegy-színű reggeleken, a rég elmúlt, narancsillatú, kandalló-meleg éjszakákon, túl a virágontó tavaszi mámorokon, a szerelemtől vibráló levegőjű nyarakon, túl a szép halált ígérő őszi estéken. Túl volt már mindenen.</p> <p>Szívében nem sírt a  félelem, régen elszöktek belőle a vágyak.</p> <p>Szívében csak a Semmi volt, vagy talán még az sem. </p> <p>Egyszerre ebben az Ürességben megszületett valami. Valami aprócska láng gyúlt ki odabenn, ami egyre csak nőtt, mert hagyta nőni.</p> <p>Ekkor már elhagyta a várost, a földek között ballagott.</p> <p>Amikor az erdő széléhez ért, valaki megszólította odabentről. Nem szavakkal szólt hozzá, nem gondolatokkal, nem is érzésekkel. Ez is túl volt már mindenen.</p> <p>Egy másik világból jött neki üzenet.</p> <p>Megállt egy évszázados tölgy alatt, majd lefeküdt a fa alá, a már jó vastagra hízott hótakaróra.</p> <p>Szépen kinyújtóztatta fáradt tagjait, behunyta a szemét, arcát földöntúli mosoly öntötte el, mert megértette, hogy hazamehet végre.</p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/08/IMG_319862558807380.jpeg"><img class="aligncenter size-full wp-image-987" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/08/IMG_319862558807380.jpeg" alt="IMG_319862558807380" width="492" height="450" /></a></p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/01/tűztoll-150x150.jpg150150