1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Engem a kéregetők rendszeresen megtalálnak.</p> <p>Ameddig tehettem, mindig adtam nekik egy kis aprót, vagy valami ennivalót, ha éppen volt nálam, de még ekkor is összeszorult torokkal mentem tovább.</p> <p>Aztán eljött az idő, amikor már nem tudtam adni. És ezt meg is kellett mondani, tehetetlen keserűséggel és valami megmagyarázhatatlan bűntudattal.</p> <p>De miért a bűntudat? Hiszen ha nem tudok adni, hát akkor nem tudok adni!</p> <p>De valóban - semmit se tudok adni?</p> <p>Dehogynem. Csak eddig nem adtam. De mindig van nálam valami.</p> <p>Legalább egy áldás. Nem is sejtitek, az milyen sokat érhet!</p> <p>Ezért hát kérem az Istent, hogy ne engedje nekem ezt többé elfelejteni.</p> <p>Ezentúl nem megyek el egyetlen kéregető mellett sem anélkül, hogy meg ne áldanám.</p> <p>Persze csak úgy csendesen, magamban, nehogy viszontáldjon szabad stílusban.</p> <p>Nekem biztosan meleg lesz tőle a szívemben, és remélem, hogy  neki is segít majd - a "legjobb úton-módon".</p> <p>Ennyit még adhatok. </p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/01/6.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-2275" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/01/6.jpg" alt="6" width="250" height="347" /></a></p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/01/mágus-150x150.jpg150150