<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>Amit keresel</title><html>&lt;p&gt;Azért születtünk, mert létezik.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Életünk első pillanatától az utolsó lélegzetvételünkig szükségünk van rá.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha eltölt minket, senki és semmi sem árthat nekünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hiánya fáj.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mindig és mindenhol, mindenben és mindenkiben ezt keressük.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A legváratlanabb pillanatokban és helyeken találjuk meg, a leglehetetlenebb helyzetekben jelenhet meg lelkünkben.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Rengeteg sebet ejtünk rajta önzőségünkkel, félelmeink, telhetetlen vágyaink miatt, mégsem hagy el minket soha. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A legszebb ajándék, amit egymásnak adhatunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sokszor mégsem tesszük meg, amikor tehetnénk. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De mindig van rá, mindig lesz rá újabb alkalom.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A pillanatokat, amikor éreztük Őt, soha nem felejtjük, ezek legféltettebb kincseink.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sokszor mégsem értékeljük igazán, csak akkor, amikor úgy hisszük, hogy nincs velünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Akkor aztán szenvedünk, vágyakozunk, átkozódunk, bántunk és megbánunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Végül üres csenddé válik bennünk minden érzés.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És akkor egyszer csak valamiért ránk talál.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vagy inkább egyszerre csak megtaláljuk, és rájövünk, hogy mindig is velünk volt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Várta, hogy megszólítsuk, várta, hogy befogadjuk szívünkbe.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És akkor tudjuk már, hogy Nélküle semmik vagyunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És akkor már azt szeretnénk, hogy mindenki lássa meg ezt. Hogy mindenki érezze.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És akkor már fáj, ha ez nem sikerül. Fáj, mikor szenvedni látjuk a &quot;másikat&quot;.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szenvedni látjuk magunkat a tükörben.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán rájövünk arra, hogy ez sem baj. Hogy nem sürget minket semmi sem. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Majd eljön az idő. Eljön az idő mindenkinél.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És Ő kivárja ezt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És akkor ott lesz.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mindig, mindenhol, mindenkiben.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mert mindig is ott volt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/02/1484917_614356911959939_1108387156_n.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-2301&quot; src=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/02/1484917_614356911959939_1108387156_n.jpg&quot; alt=&quot;1484917_614356911959939_1108387156_n&quot; width=&quot;227&quot; height=&quot;312&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_220233903289815-150x150.jpeg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>