<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>Nézek ki a fejemből</title><html>&lt;p&gt;Sokszor teszek így.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Persze mondhatjuk úgy is: meditálok. Ez sokkal elegánsabb. És divat is. Sajnos, még nem eléggé, de valami elindult. Azért kell még néhány véleményvezér...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tehát meditálok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most éppen azon, hogy mennyire tudtam én ezt már gyerekként is csinálni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hanyatt feküdtem az ágyon, feldobtam a lábaimat a szekrény oldalára, és nem gondoltam semmire.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vagy felmásztam a kert végében álló szederfára, hanyatt feküdtem az egyik ágon, és néztem a felhőket, és... nem gondoltam semmire.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán ebből a semmiből persze mindig előkúszott valami mese, valami világmegváltó gondolat, valami &quot;lehetetlen&quot; ötlet, amiből természetesen semmi sem lett, mert &quot;ezek csak álmok, nem a valóság&quot;.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Bizony, kár volt ezekért az álmokért. Más lett volna az életem, ha követem őket. Ha kiállok értük, és magamért. Ha nem vonom ki belőlük az energiát, hogy megspóroljam azt - ki tudja, mire...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mert minden nagy dolog álomként születik erre a világra. Aztán nem hal meg rögtön, nem repül bele a józan ész tüzébe, hanem valaki lelkesen-gondosan  táplálja, dajkálja, nyesegeti, alakítja, erőt lehel belé újra és újra - szóval élteti, nevelgeti. Egészen addig, míg erős lesz, és önálló életet kezd élni. Még túl is nőhet az álmodón.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Persze ehhez hinni kell. Hinni, hogy lehetséges. Hinni, hogy én meg tudom csinálni. Hinni, hogy érdemes. Hinni, hogy meghálálja a belé fektetett erőt. Hinni, hogy marad energiám másra is. Hinni, hogy végtelen mélyű kútból meríthetek és nem roskadok össze a vödör súlya alatt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hinni abban, hogy Valaki figyel rám, és segít. Segít, hogy felneveljem az álmot, amit Ő a fejembe és szívembe ültetett. Segít felnevelni közös gyermekünket.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hála Neki, még most, ötvenen túl is vannak álmaim. És egyre szebbek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most is itt áll mellettem valahol, és súg, súg, súg rendületlenül, végtelen szeretettel, és végtelen türelemmel.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Úgy látszik, Ő jobban hisz bennem, mint én Benne - és magamban.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/02/625526_553374284713831_473188141_n.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-1179&quot; src=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2014/02/625526_553374284713831_473188141_n.jpg&quot; alt=&quot;625526_553374284713831_473188141_n&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;386&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/04/micimacko-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>