<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Az Ébredő Fények Temploma</provider_name><provider_url>https://feketetoll.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Károly</author_name><author_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/</author_url><title>Por és hamu</title><html>&lt;p&gt;Hát megint elkezdődött!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megyünk - mit megyünk, özönlünk - a temetőkbe, visszük a virágokat, gyertyákat, díszítjük a sírokat, járjuk az országot &quot;Tolnától Baranyáig&quot;.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megyünk, hogy találkozzunk a halottainkkal - és közben nem törődünk az élőkkel. Nem, velük összeveszünk, hogy melyik temetőbe menjünk, melyikbe ne menjünk, mikor menjünk, mivel menjünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Összeveszünk rajta, hogy mennyi gyertya kell, mennyit költhetünk koszorúkra, mennyit az utazásra.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tulajdonképpen mindegy is, hogy miért, a lényeg, hogy összeveszünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És tegyük a szívünkre a kezünket: amíg a halottaink még nem voltak a halottaink, addig velük is összevesztünk. Nem törődtünk velük sem. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Jó esetben csak halogattuk, hogy majd megyünk hozzájuk, majd felhívjuk őket, majd beszélgetünk egy jót, főzünk, eszünk-iszunk - majd leszünk még mi együtt!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Rosszabb esetben összevesztünk. Duzzogtunk, haragudtunk, nem beszéltünk, nem öleltünk, nem nevettünk együtt, az utcán is másfelé néztünk... és főként nem segítettünk egymásnak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán egyszer csak... elmentek. Elmentek, és minden szeretetlenség, amit elkövettünk ellenük, eleven húsunkban égő vasszilánkká változott. És akkor már szerettük volna... de már nem lehetett. Elmentek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Elmentek, és most mi is elmegyünk. Elmegyünk a temetőbe. Hozzájuk - gondoljuk, hisszük mi.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vagy csak szeretnénk hinni. Rosszabb esetben csak mutatjuk, hogy így hisszük.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pedig ez nem így van. Nincs a temetőben, akit mi ott keresünk. Ott csak por és hamu van - na meg leszakadt lélek-töredékek. &quot;Kísértetek&quot;.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én is megemlékezem a halottaimról.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Temetőbe már régen nem megyek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ott gyújtok gyertyát, ahol éppen vagyok. És ott beszélgetek velük.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mert ők már csak az anyagon túli világban érhetők el. És az oda vezető kapuk bennünk nyílnak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha kinyitjuk őket.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Jó lenne, ha ezt legalább megpróbálnánk. Kinyithatnánk a kapukat. Ráléphetnénk az útra.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az útra, ami a halottainkhoz - és az élőkhöz is elvezet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És - tudom, hogy ez már &quot;uncsi&quot; - ez az út a Szeretet útja.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ahol Szeretet van, ott nincs Halál.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ott Élet van. Ott Fény van.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ott végtelen tánc van.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/09/IMG_31159139099119.jpeg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-1070&quot; src=&quot;https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/09/IMG_31159139099119.jpeg&quot; alt=&quot;IMG_31159139099119&quot; width=&quot;250&quot; height=&quot;346&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;https://youtu.be/jptUvhO2tcg&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2016/09/feketetoll-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>