1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Néha szeretném odaadni, amit 50 földi év alatt összegyűjtöttem.</p> <p>Csak az a baj, hogy nem nagyon tudom szavakba önteni a lényeget.</p> <p>Újra és újra nekifutok, aztán feladom. </p> <p>Hagyom a fenébe.</p> <p>Aztán újra mocorogni kezd bennem valami valahol.</p> <p>Aztán arra gondolok, hogy kinek is kell ez? Mit gondolok én?</p> <p>Aztán... mégis... hátha valakinek mégis segít majd egy-egy szó... néhány gondolat...</p> <p>De honnét is kezdhetném el?</p> <p>Talán... a közepén.</p> <p>Mi is van középen?</p> <p>Hát a szív.</p> <p>Nem élheted fél szívvel az életed. Az csak fél élet lesz. Tele félelemmel.</p> <p>Ezt elég későn értettem meg. Érezni pedig - csak most kezdem. Talán.</p> <p>A szív az igazi Erő kapuja. A végtelen mélyű kút. Itt kapcsolódhatsz össze a Forrással.</p> <p>Légy hát bátor, ne hagyd, hogy a félelem felhője eltakarja előled a Napot. Légy elszánt.</p> <p>Meríts a Forrásból jó nagyot. Ne sajnáld, ne kíméld, ne spórolj az Erővel, hiszen az kimeríthetetlen.</p> <p>Világíts a szíveddel. Nem tarthatod meg magadnak a Fényt. A Fény mindenkié.</p> <p>Szeresd a világot. Szeresd az embereket. Vagy legalább... próbáld meg.</p> <p>Add oda, amid van. Igen, add oda egészen. Ne félj, hogy Neked nem marad semmid.</p> <p>Mit kezdenél a Valamiddel - egyedül? A Közösség, az Egység nélkül már nem sokáig lesz ember a földön. Olyan törékenyek vagyunk. Annyira sebezhetőek.</p> <p>Eszembe jutott egy eset.</p> <p>Egy ideig tagja voltam egy pszichodráma csoportnak.</p> <p>Oda illett papír zsebkendővel érkezni. Hát nálam mindig volt néhány darab.</p> <p>Egy alkalommal valakinek nagy szüksége volt rá, odaadtam neki az utolsót, ami a zsebemben volt. Gondolkodás nélkül.</p> <p>Aztán úgy esett, hogy nekem is sürgős bőghetnékem támadt.</p> <p>- Nincs zsebkendője? - kérdezte a terapeuta.</p> <p>- Odaadtam... - mondtam sírva-vigyorogva, hiszen a játékom pont arról szólt aznap, hogy gyerekkoromban is odaadtam mindent - csak hogy a "barátaim" haza ne menjenek, így aztán nekem semmi sem maradt.</p> <p>A következő pillanatban már legalább három zsebkendőt nyújtottak felém a többiek.</p> <p>Többet kaptam, mint amennyit adtam. Győztem.</p> <p>Hát... valahogy így. Segíts, ha tudsz.</p> <p>És légy bátor. Fedezd fel a világot. Próbálj ki mindent, ami eléd kerül.</p> <p>Aztán válassz ki valamit, ami a Tiéd. Ne add fel, keresd, amíg meg nem találod.</p> <p>Válj a mesterévé. Ismerd meg, merülj bele, világítsd át egészen.</p> <p>Ne sajnáld az erődet. Ne sajnáld a szívedet, ne kíméld a tested, facsard az agyad.</p> <p>Hidd el, megéri. Én nem hittem el...</p> <p>Soha semmit ne adj fel félelemből, lustaságból, kényelemből.</p> <p>Azonnal adj fel mindent, ha ezt súgja a szív.</p> <p>Használd az eszed is. Jó kis szerszám az agy, de tudd, hogy ki a Főnök.</p> <p>A szíved legyen az. És legyen a helyén.</p> <p>Hát... mára ennyi. Sok ez, vagy kevés?</p> <p>Azt gondolom, hogy nem túl sok.</p> <p>Azt érzem, hogy egy életre - éppen elég.</p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/átokmancs.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-2323" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/átokmancs.jpg" alt="átokmancs" width="283" height="425" /></a></p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2016/09/feketetoll-150x150.jpg150150