1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Sosem értettem, hogy miért kellett megszületnem.</p> <p>Nagyon kevés emlékképem van kora gyermekkoromból, a születésem előtt történtekről pedig aztán fogalmam sincs.</p> <p>Csak azt tudom, hogy haragudtam az anyámra, hogy megszült erre a világra.</p> <p>Haragudtam rá, hiszen aki megszületett, annak egyszer meg is kell halnia. És akkor nem leszek.</p> <p>De miért is rossz az, ha nem leszek? Hiszen lenni, élni ebben a világban – az sem jó.</p> <p>Nem lebeghetek a fényben, itt hideg van, sötét van, éhség van, szeretetlenség van.</p> <p>Itt mozogni, enni, dolgozni kell, ki kell találni, hogy mi legyél, mihez értesz, mihez vagy béna, ügyetlen, „balogsütyü”. És én csak lebegni akartam. (Egészen mostanáig.)</p> <p>Itt az emberek nem boldogok, nem szeretik egymást, vagy „csak” „nem tudják kimutatni”.</p> <p>Megszületnek, jó esetben várják őket – ezek a szerencsésebbek.</p> <p>De aztán az ő esetükben is jön a pisi meg a kaki, jönnek a betegségek, a vágyak és a „nem futja rá”, jön az, hogy törődésre, cirógatásra vágynak, ami a szüleinek már – teher.</p> <p>Teher, hiszen saját szarukban vannak elmerülve, azt hordozzák magukban – sokszor mindhalálig.</p> <p>„Miért nem tudsz Te egyedül játszani?” – kérdezik szemrehányóan, mintha ez jogos elvárás lenne egy olyan lénytől, aki a szeretet fényéből érkezett ebbe a világba, és valahol csak emlékszik arra, hogy mit hagyott ott – „ezért”.</p> <p>Esetemben ez a „valahol”, ahol emlékszem, az jó mélyre lett elásva.</p> <p>Bár… nem tudom.</p> <p>Mindig borzongva néztem a templom udvarán, vagy nagyanyám kertjének végében felállított keresztre, melyen ott függött az a test, akit „valahol” szerettem, „valahol” egységben éreztem vele magamat – és „valahol” megtagadtam.</p> <p>„Nincs Isten, nincs lélek, csak test van, megszülettünk, meghalunk, nem leszünk, megesznek minket a kukacok” – ezzel a hittel érkeztem meg ebbe a világba.</p> <p>Ennek az ellenkezőjét is „tudom”. És szeretném hinni.</p> <p>És ezért a hitért Hozzá fohászkodom, akiben viszont mindig is hittem.</p> <p>Tehát borzongva néztem a kereszteket, a temető melletti stációkat, a „körmönetet”.</p> <p>„Mit tettünk ezzel az emberrel, mit tettünk Vele, mit tettünk magunkkal? Igen, magunkkal, hiszen mihelyt megtettük Vele, azonnal a karmánkká vált. Ezt az utat kell bejárnia minden léleknek itt a földön, itt az anyagban. És nincs megváltás az anyagban. Az anyagban csak a megváltó fájdalom van, a halál van, az út van. A megváltás az, amikor rájössz, el kell engedned az anyagot. Mindegy, hogy élsz vagy halsz. El kell engedned az anyagot a fényért és a szeretetért. És azért ez kicsit nehéz.”</p> <p>Ezeket gondolom most.</p> <p>Akkor nem gondoltam semmit, csak borzalmas félelem töltötte el szívemet.</p> <p>Tehát megtagadtam ezt az egészet.</p> <p>De nélküle ez az egész semmit sem ér.</p> <p>Szépséges, gyönyörűséges ez a világ. És mi, emberek pusztító vírussá váltunk ebben a gyönyörűséges testben.</p> <p>Mert megtagadtuk lényegünket. Annyira megtagadtuk, hogy el is hittük azt: nincs.</p> <p>Mégsem hagy nyugodni. A „nincs” újra és újra megkísért.</p> <p>Mi mást tehetne, hiszen megöltük, kísértetté tettük – tehát kísért.</p> <p>Ha nem tudjuk szeretni egymást, szar az élet, pokoli ez a világ.</p> <p>Ha tudjuk szeretni egymást, akkor meg gyönyörű. Akkor boldogok vagyunk, míg élünk, és boldogan távozunk ebből a világból, hiszen haza megyünk.</p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/11/Visszfény.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2764" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/11/Visszfény-450x600.jpg" alt="Visszfény" width="450" height="600" /></a></p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2016/09/feketetoll-150x150.jpg150150