1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Amikor reggel kilépett a ház kapuján, teljesen üresnek érezte magát.</p> <p>Elindult a villamos felé, lassú, nyugodt léptekkel, úgy, ahogy eddig soha nem tette.</p> <p>Felnézett az ég kékjére, aztán a lassan kizöldülő fákra az út túlsó oldalán.</p> <p>És ekkor megjelent szemei előtt.</p> <p>Mintha rávetítették volna a fizikai "való világra", ott lebegett előtte a Dió, amiről folyton beszélt, amiről olyan sokszor álmodott, amit annyiszor és annyiféleképpen próbált kinyitni  - erővel, imával, könyörgéssel, mágiával - mindhiába, sikertelenül.</p> <p>Tudta, hogy a Dió rejti élete titkát, létezése rejtett értelmét, a küldetését, a sorsát, a Kulcsot a Tiltott Kapuhoz. A Dió, amely nem nyílt ki. </p> <p>De most megtörtént. Magától. Nem kérte, nem gondolt rá, nem akarta. </p> <p>Kinyílt a Dió, és arra, amit benne talált, nincs szó, nincs kép, nincs rá fogalom.</p> <p>Mégis pontosan tudta, túl minden gondolaton, érzésen, hogy mit kapott.</p> <p>Csak ment tovább, mosolyogni kezdett, majd egyre jobban nevetett, végül már a könnyei is folytak.</p> <p>Aztán elcsendesült. Csendben ment tovább. </p> <p>Mert menni kell tovább. Vinni a kincset. Templomot építeni. Hálából a Kegyelemért.</p> <p>És kinyitni  a Kaput.</p> <p>Jaj Neked, "való világ"!</p> <p>Jaj Neked!</p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/átokmancs.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-2323" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/03/átokmancs.jpg" alt="" width="283" height="425" /></a></p> <p> </p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2013/08/IMG_309943487426782-150x150.jpeg150150