1.0Az Ébredő Fények Templomahttps://feketetoll.cafeblog.huSzabó Károlyhttps://feketetoll.cafeblog.hu/author/sirack1966gmail-com/<p>Nagyon jól lehet a pokolban is élni.</p> <p>Kicsit meleg van, kicsit büdös, kicsit szúrnak a szegek, kicsit éget a tűz... meg lehet szokni.</p> <p>Matatunk, kotorászunk, eszünk, iszunk, szórakozunk... elfoglaljuk magunkat.</p> <p>Telik az idő, a semmibe hullnak a napok... de jó, legalább ezen is túl vagyunk...</p> <p>"Jól" vagyunk.</p> <p>Van ugyan némi hiányérzetünk, de vajon miért?</p> <p>Hiszen megvan itt mindenünk.</p> <p> </p> <p>Aztán egy szép napon leszáll hozzánk egy angyal.</p> <p>Gyönyörű, sugárzó, kedves... szóval angyali.</p> <p>Megfogja a kezünket, megsimítja  arcunkat, jelet rajzol hátunkra... és szárnyaink nőnek.</p> <p>Felszáll, és mi vele szállunk. Fel, a csillagok közé.</p> <p>Táncolunk. Ölelünk. Nevetünk. Szeretünk.</p> <p>"Örökkön-örökké"...</p> <p> </p> <p>Aztán... egyszerre... eltűnik az angyal... és eltűnik a szárnyunk.</p> <p>És zuhanunk. Vissza a pokolba. Ami nem olyan rossz hely. Élhető.</p> <p>Csak egy a baj. </p> <p>Már jártunk a mennyországban.</p> <p>Már öleltük az angyalt.</p> <p> </p> <p>Már ismerjük a poklot.</p> <p> </p> <p><a href="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/02/szerelmes-angyalok-2.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-2303" src="https://feketetoll.cafeblog.hu/files/2015/02/szerelmes-angyalok-2.jpg" alt="" width="550" height="403" /></a></p> <p> </p> <p> </p>richhttps://feketetoll.cafeblog.hu/files/2016/11/orchidea-150x150.jpg150150