Ősz van
Holnap már hazudnak a fák
Megtagadják fényes zöld köntösük
S tarka farsangi jelmezekbe bújnak
Így köszöntik a gyönyörű, kegyetlen
Tél Urat
Kit nem láthatnak sosem
Mégis hódolnak neki
Nem hittem volna, hogy a fák is
Képesek ekkorát hazudni
Ősz van
Összehajtogatott papírrepülőjét
Zsebre vágja a vágy
Idén már nem repül
Elevez szívmélyi meleg rejtekére
De álmában sokszor visszatér
A mi egünkre
Ahol ekkor már a démonfogú
Szél lesz az úr
Ősz van
Sírni kéne most, tudom
S dalolni a halálról
Én mégsem teszem
Hisz az új tavasz már ott lobog
Csillogó szemedben
S rákacsint a hógyötörte tájra
Szétterített szárnya alól
Millió jégszoknyás hóvirág
Bomlik ki nevetve
Hófehér szirom-kardjuk hegyén
Szikrázik a Tél kiontott vére