Ez az utolsó bejegyzés ezen a helyen. Elköltöztem. Új címem: kertibutha.blog.hu ... Tovább »
Utolsó
Ez az utolsó bejegyzés ezen a helyen. Elköltöztem. Új címem: kertibutha.blog.hu ... Tovább »
Ez az utolsó bejegyzés ezen a helyen. Elköltöztem. Új címem: kertibutha.blog.hu ... Tovább »
Maszkabál – Ki dönt a halálról?
Miért hal meg egy ember?Rák, infarktus, vírus, autóbaleset, erőszak, fejére eső virágcserép… Véletlen? A teremtésben nincs helye a véletlennek. Az energiaóceán látszólag véletlenszerű hullámai mindig ugyanazzá az univerzummá állnak össze. A szék az szék lesz a következő pillanatban is, az alma alma lesz holnap is – hacsak meg nem esszük.Legalábbis mi, akik szintén így… Tovább »
Kutya legyek!
Tegnap délelőtt az alsógatyádi önkormányzat az érvényben lévő lakhelyelhagyási korlátozások megsértése miatt 5.000 Ft pénzbírságot szabott ki K. Rezsőné 42 éves helyi lakosra. A középkorú hölgy 9 óra 43 perckor erőszakkal be akart hatolni a helyi vegyesboltba. K. Rezsőné védekezésképpen az alábbi történetet adta elő:“- Éppen a reggeli kávét főztem a konyhában, férjem, K. Rezső… Tovább »
Csak menj
Néha az ördög angyalnak, az angyal ördögnek látszik. Néha annak látod, aminek szeretnéd, és nem annak, ami valójában. Ha az ördögöt angyalnak látod, és elfogadod, amit rólad mond, magadat kezded ördöginek látni. Ez megakaszthat az utadon. Persze az ördögnek pontosan ez a célja.De semmi baj. Minden történés az utadat szolgálja. Még ez is. Ne hagyd,… Tovább »
Nem heti kinzultáció
Nem heti kinzultáció 1. Egyertért-e Ön-e azzal-e, hogy október 15-e után házastársa 65 év feletti nem hímnemű rokonai kizárólag vegyvédelmi felszerelésben léphetnek be az Ön otthonába? 2. Egyetért-e Ön-e azzal-e, hogy zöldre van a rácsos kapu festve, és erről is a szódás tehet? 3. Egyetért-e Ön-e azzal-e, hogy jövő karácsonyig az Ön konyhájában a szódás… Tovább »
Legyél rossz!
Egyszer réges-régen, talán húsz év is eltelt már azóta, álltunk a füredi földhivatal előtt a nejemmel és a lányommal, aki akkor még épp csak kilátszott a földből. Nagyon hosszú volt a sor, úgy tűnt órákat kell várnunk. Az én lányom szaladgált erre, szaladgált arra, aztán egyszer csak beszaladt az épületbe. Hagytuk, gondoltuk, hogy jó helyen… Tovább »
Az út, az igazság és az élet
Minden tanítás, elmélet, ideológia, amely nem azt tanítja, hogyan szabadíthatod fel lelkedben a leláncolt angyalt, csak a láncokat erősíti. Amikor Jézus azt mondja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet”, akkor nem arra bíztat, hogy sirassuk Őt. Arra buzdít, hogy járjuk az Ő útját, és hazaérünk. Halljuk meg a tanítást, és éljük is… Tovább »
Jogos az örökség?
Tegyük fel, hogy meghal egy ember, akinek van egy nagy tanyája. Két örököse van. Két fiú. Az egyik fiú erőszakos, a másik meg birkalelkű. Az erőszakos azt mondja a testvérének:– Mától kezdve ez a föld az enyém. Én húzom a hasznait. Ha enni akarsz, dolgoznod kell nekem. Különben felőlem éhen is dögölhetsz!A birkalelkű persze morog… Tovább »
Keljfeljancsi
Kedvesemnek unokája született. Mindig megdöbbenek, ha mostanában ilyesmi történik. Elég nagy bátorság, vagy óriási gyanútlan tájékozatlanság kell ahhoz, hogy valaki erre a világra szülessen. ☺Na de félre a komolytalan élcelődéssel. Kedves Zente baba! Isten hozott – Isten éltessen! Mondhatnám azt is: “hajrá, Kovács néni”! Szóval, ezen alkalomból elgondolkodtam – mindig ez történik, ha egy kicsit… Tovább »
Otthon lenni valahol
Mostanában gyakran felébredek az éjszaka közepén. Ilyenkor felkelek, és – mivel Kedvesem a legkisebb zajra, fényre, egyéb rendbontásra azonnal felriad – kiülök a konyhába. Ülök és hallgatok, gondolkodom, elmeditálgatok az életünk folyásán. Most is itt ülök tehát, és a tegnapi nap eseményein merengek. Délutáni falubéli sétánkon egy kedves új és egyben itt “őslakos” ismerősünkkel találkoztunk…. Tovább »
Isteni gesztenyék
Ki tudja, miért lesz fontos számunkra egy addig ismeretlen hely? Ki tudja, miért tűnik fel életünkben egy “ismeretlen”, mégis ismerős Lélek? Néhány hónapja találtam rá a budaszentlőrinci Pálos kolostor romjaira. Azóta minden utam ide vezet – itt kezdődik, vagy itt végződik. Sokszor ültem már itt egyedül, korán reggel, vagy késő este. Ültem már itt… Tovább »
Ügyfélszolgálat – a sötétebbik oldal
Na, jó reggelt kívánok! Csak, hogy fővették!… má hat óta hívom magukat! Mi az, hogy csak nyóctó lehet?… Hát má bocsánat! Főkelek ötkó, oszt telefonálok! Maga azér van! Sőt!… maga is főhívhatna engem néha, hátha akarok valamit!… Na… szóval én vagyok az… hát akivel beszél… Maga benne van a gépben, hát nem lát engem? Itt… Tovább »
Nagypéntek
Már nem fájnak a testi sebek. Túl vagyok már az Anyagon. Csak a lelkemen ejtett sebek sajognak még. Fáj az árulás. Fáj, hogy elárultatok. Nem csak az az egy ember árult el engem. Valamennyien elárultatok. Elárult még az Isten is. Elvégeztetett. Mégis… Atyám kezébe teszem le lelkemet. És mégis… elárulóim, szeretlek Titeket. Örökkön-örökké. ... Tovább »
Szilánkok
... Tovább »
Kiben hiszel?
Nem az az igazi kérdés, hogy hiszel-e Istenben. Az az igazi kérdés, hogy milyen Istenben hiszel!... Tovább »
Isten nem engedi…
Nincs isten. Isten nem engedné, hogy legyen.... Tovább »
Ezer nap
Meghalt. El kell hát temetni. Szótlanul ülök a sírnál. Már majdnem kész, csak… … még hiányzik a felirat. Csak ülök, és hallgatok. Hallgatom, súg-e valaki valamit. Talán a szél… talán az Isten… talán a lelkem… talán… valaki… Hallgatok. Csend van. Erre nincsenek szavak. Szavak nincsenek. Csak valami halovány illat. Kávé és parfüm,… Tovább »
Most
Minden most történik. Hallottad már ezt… De hogyan is van ez? Mi van a múlttal, mi lesz holnap? Sokszor dörgölik az orrod alá jól kiképzett “ezoterikusok”, ha a múlttal vagy a jövővel kapcsolatos dolgokról beszélsz: – Már megint nem a jelenben vagy! Mindig a múltban élsz! Csak a Most létezik!… Igen, csak a Most létezik…. Tovább »
Végtelen sötétség
A Varázsló fulladozva riadt fel az éjszaka közepén. Lelkét izzó pengeként járta át a csillapíthatatlan, elviselhetetlen fájdalom. – Ez az ítélet. És ez örökre szól. – suttogta a fülébe a parázsló szemű szörnyeteg. A férfi nem tudott moccanni sem. Minden erő elhagyta testét. Csak az ágya feletti gerendát látta. A démon sötéten vigyorgott: – Igen,… Tovább »
Dal – zene és szöveg nélkül
Ma reggel arra ébredtem, hogy szól bennem egy dal. Csak az az érdekes, hogy ennek a dalnak se zenéje, se szövege – mégis dal. Érti ezt valaki? Mert – bevallom – én nem. Ráadásul ott a késztetés, hogy ezt a dalt megosszam Veletek. – De hogyan? – kérdi az eszem, mielőtt még végképp megállna –… Tovább »
Az én hitem
Valaki egyszer azt kérdezte tőlem, hogy miben hiszek. Hát, íme az én hitem. A Szerelem nagyobb nálunk. Könnyen legyőzi a realitást. Erősebb minden agyalásnál. Nem hallgat okos érvekre, világi, vallásos és ezoterikus elméletekre. A Szerelemnek mindig igaza van. A Szerelem által lesz Egy a kettőből. Nem úgy, hogy a kettétört lélek egésszé növeszti… Tovább »
Zuhanás után
Nagyon jól lehet a pokolban is élni. Kicsit meleg van, kicsit büdös, kicsit szúrnak a szegek, kicsit éget a tűz… meg lehet szokni. Matatunk, kotorászunk, eszünk, iszunk, szórakozunk… elfoglaljuk magunkat. Telik az idő, a semmibe hullnak a napok… de jó, legalább ezen is túl vagyunk… “Jól” vagyunk. Van ugyan némi hiányérzetünk, de vajon miért? Hiszen… Tovább »
Én vagyok AZ
Tudom, hogy néha lassan haladok De én vagyok AZ Tudom, hogy néha elkalandozok De én vagyok AZ Tudom, hogy néha el is tévedek De én vagyok AZ Tudom, hogy néha félelem vezet De én vagyok AZ Tudom, hogy néha hitem túl kevés De én vagyok AZ Tudom, hogy néha visszahúz az ész De én vagyok AZ Én… Tovább »
Küldetés
Az éjszaka akkor teljesíti küldetését, ha annyira sötét, hogy a legkisebb gyertyaláng is lobogó fáklyaként világít benne.... Tovább »
Ki tesz Téged boldoggá?
Ha azt hiszed, hogy valaki más boldoggá tesz Téged, akkor tévedsz. Nem Ő tesz boldoggá, hanem a Róla alkotott képzeteid. Vagyis Te magad teszed magadat boldoggá. Őt magát nem is ismered. Nem ismerheted.Most akkor gondolkodj el azon: kell-e valaki más is hozzá, hogy boldoggá tedd magad? Vagy elég hozzá egy képzelt valaki – nevezzük, mondjuk… Tovább »
A Dió
Amikor reggel kilépett a ház kapuján, teljesen üresnek érezte magát. Elindult a villamos felé, lassú, nyugodt léptekkel, úgy, ahogy eddig soha nem tette. Felnézett az ég kékjére, aztán a lassan kizöldülő fákra az út túlsó oldalán. És ekkor megjelent szemei előtt. Mintha rávetítették volna a fizikai “való világra”, ott lebegett előtte a Dió, amiről folyton… Tovább »
Menni kell
A Boszorkány koporsójában feküdt márványfehéren, véres fogakkal. A Varázsló leült mellé, és beszélni kezdett hozzá, miközben egy nedves kendővel törölgette a nyakát és mellét borító harapásnyomokat. – Elmegyek, szerelmem. El kell mennem, mert így megöljük egymást. Ha keresnél, tudod, hol találsz meg. Megyek az álmaink után. – Gyógyulj meg. Gyógyítsd meg magad. Kezedben az elixír…. Tovább »
Biztos fogyás 2 hét alatt!
Megosztottam ezt a fotót, és 10 kg-ot fogytam 2 hét alatt! Őrület!! 🙂 Ha Te is megosztod, Te is lefogysz! Csak ne egyél közben!... Tovább »
Embernek lenni
Embernek lenni… Nem Istennek. Nem léleknek. Nem szellemnek. Nem angyalnak. Embernek lenni – az más. Emberként szeretni… Ez a dolgunk ebben a világban. Nem Istenként. Nem lélekként. Nem szellemként. Nem angyalként. Emberként szeretni – az más. Gondolkodj el ezen. Emberként. Nem Istenként. Nem lélekként. Nem szellemként. Nem angyalként. Emberként gondolkodni – az más…. Tovább »
Csillagkikötő
Itt már nincs Anyag. Itt már nincs Idő. Itt már nincs szívverés, itt már nincs mozdulat. Valahol messze, valahol egy távoli bolygón, valahol egy hólepte mezőn, valahol “ágyban, párnák közt”, valahol, valahol… valahol-bárhol fekszik egy test. Valahol volt egy élet, valahol volt egy tánc. Valahol volt… volt valami. Igen, valahol távol… De itt már nincs… Tovább »
Kereszt
Sosem értettem, hogy miért kellett megszületnem. Nagyon kevés emlékképem van kora gyermekkoromból, a születésem előtt történtekről pedig aztán fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy haragudtam az anyámra, hogy megszült erre a világra. Haragudtam rá, hiszen aki megszületett, annak egyszer meg is kell halnia. És akkor nem leszek. De miért is rossz az, ha nem leszek?… Tovább »
Este van
Este van. Kialszanak a fények. Jön a sötétség, a dermedt éjszaka. Torkomat szorítja a félelem, alattomosan kúszik hideg keze a szívem felé. Megindul bennem a szokásos gondolat: “Segíts meg, Istenem!” Igen, megindul, mint mindig, amikor sötét lesz. De most valami megakasztja bennem a könyörgést, az “adj még és még” fohászkodást. Mit is akarok még, hiszen… Tovább »
Esett a hó
Ma esett a hó. Esett, de annyira puhán, annyira szürreálisan lassan, alig-alig létezően, mégis mindent betöltően, hogy sikerült hirtelen marokra fognia és jéghideg kezével felmelegítenie a szívemet, sikerült megállítania örökké okoskodó agyamat. Esett a hó, és már megint megtörtént bennem a csoda. Számomra a hó – áldás. Égi könyörület, feloldozás. Amikor fehér puhasággá varázsolja a… Tovább »
Isten nélkül nem megy
Isten nélkül nem megy. Nélküle minden fénytelen, üres és hideg. Gyerekkoromban nagyon vártam a karácsonyt. Nem tudtam igazán, miért, de vártam. Aztán eljött, feldíszítettük a fát, kibontottuk az ajándékot, megettük a vacsorát… és én még mindig csak vártam… aztán elmúlt az ünnep, anélkül, hogy megtörtént volna az, amire vártam. Amiről nem is tudtam igazán, hogy… Tovább »
Orchidea
Mikor megláttam, gyönyörű volt. Rögtön megakadt rajta a szemem, ahogy beléptem a virágboltba. Megvettem. Sokáig őrizte a szépségét, de végül mégis lehullottak a szirmok, leszáradt a virág szára – és maradt a két levélke. Aztán vagy másfél évig csak volt. Nem mozdult benne semmi – látszólag. Locsolgattam, nézegettem, aztán nem is locsoltam már – aztán… Tovább »
Mikor lesz karácsony?
Tombol az őrület. Vegyél és vegyél, költs erőn felül, adj a másiknak teljesen felesleges dolgokat, de legalább Te is kapsz majd ilyeneket, hiszen jön az ünnep, jön a karácsony! Jön hát, csak az a baj, hogy lassan ér ide! Mert amíg emberek éheznek és fáznak, emberek fagynak meg az utcai padokon, emberek élnek mindenki által… Tovább »
Minden úgy jó, ahogy van?
“Minden úgy jó, ahogy van.” Ez egy jó kis ezoterikus közhely. Valóban? Ezek szerint, ha elmegyek Hozzád, lehúzok Neked két nagy pofont, kiveszem a zsebedből a pénztárcádat, és búcsúzóul még jól fenéken billentelek, akkor az úgy pont jó lesz Neked? Nem hinném. Persze tudom én, mi ennek a valódi tartalma. Ami már megtörtént, az már… Tovább »
Hagyaték
Néha szeretném odaadni, amit 50 földi év alatt összegyűjtöttem. Csak az a baj, hogy nem nagyon tudom szavakba önteni a lényeget. Újra és újra nekifutok, aztán feladom. Hagyom a fenébe. Aztán újra mocorogni kezd bennem valami valahol. Aztán arra gondolok, hogy kinek is kell ez? Mit gondolok én? Aztán… mégis… hátha valakinek mégis segít majd… Tovább »
Rossz karma
Varázslók és boszorkányok vagyunk valamennyien ezen a világon. Bizony, ez így van, ha hisszük, ha nem. Ha ezt nem fogadjuk el, ha nem élünk ezzel tudatosan együtt, akkor tudatalatti szinten varázsolunk. Varázsolunk a vágyainkkal vagy a félelmeinkkel – mikor melyik az erősebb. Aztán rettentően csodálkozunk, hogy már megint mibe keveredtünk – úgymond – ártatlanul. Pedig… Tovább »
Az utolsó mise
A Varázsló befejezte imáját és felállt az oltár elől. Megfordult, végignézett a templomot csordultig betöltő embertömegen. Az emberek lehajtott fejjel, imára kulcsolt kézzel várták a prédikációt. A Varázsló elmosolyodott és lelépdelt a lépcsőkön, egészen az első sorig. – Testvéreim – kezdte beszédét halkan, de erre a szóra mégis mindenki felemelte a fejét. – Testvéreim, vétkeztem… Tovább »
Por és hamu
Hát megint elkezdődött! Megyünk – mit megyünk, özönlünk – a temetőkbe, visszük a virágokat, gyertyákat, díszítjük a sírokat, járjuk az országot “Tolnától Baranyáig”. Megyünk, hogy találkozzunk a halottainkkal – és közben nem törődünk az élőkkel. Nem, velük összeveszünk, hogy melyik temetőbe menjünk, melyikbe ne menjünk, mikor menjünk, mivel menjünk. Összeveszünk rajta, hogy mennyi gyertya kell,… Tovább »
Baj van a szeretettel…
Igen, bajom van vele. Bajom van vele, mert amikor beszélek, írok róla, akkor tulajdonképpen nem a szeretetről beszélek, csak nem tudok rá jobb szót. Talán azért használjuk ezt a szót valamire, aminek még nincs igazi neve ezen a világon, mert pillanatnyilag ez a poláris világunk mindenki által hajszolt csúcsélménye. Ez közelíti meg legjobban azt a… Tovább »
Lakat
A szeretet kapuján a félelem a lakat.... Tovább »
Utcai meditáció
Nincs idő meditálni… … és mi a helyzet az utcán, például suliba vagy munkába menet? Meglátsz valamit, és rögtön beindul az agyad: “De menő az a telefon annál a srácnál… jó lenne nekem is egy olyan… de nincs miből… az anyám ma se adott zsebpénzt… jaj, megígértem neki, hogy leviszem a szemetet… ki kellene már… Tovább »
A tükörben – álmok
Ülök a sötét szobában. Egyetlen gyertya világít. Előttem az asztalon egy tükör. Apámtól kaptam, ő csinálta – “fábul”, mint általában mindent. A tükör is sötét. És üres. Nézem. Elmerülök az ürességben. De az Üresség a Mindenség is egyben. Egyszerre már a tükörben vagyok. A szoba üres. A tükörben egy téli kép ébred. Esti félhomályban táncol… Tovább »
Mint egy ember…
Néha én is érzem magam úgy. Néha én is úgy látom, hogy a hétköznapok szarok. Néha én is a sötétebbik oldalt látom igaznak. Néha én is odacsapnék… Néha igen… néhány óráig. De aztán… De aztán ráeszmélek, hogy egyszer-kétszer már játszottam ezt. Nem jött be. Nagyon nem. Nem, mert ez elsősorban nekem nem volt jó. A… Tovább »
Ezer hála
Éjszaka arra ébredtem, hogy szomjas vagyok. Felkeltem, és kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, és kivettem belőle a vizes palackot. Jól meghúztam, aztán visszafeküdtem az ágyamba aludni a párom mellé. Reggel, mikor megint felébredtem, besütött a nap a szobába. Az ablakon kellemes, esőszagú levegő áradt be. Oldalra fordultam, és gyönyörködtem egy kicsit a páromban, aztán… Tovább »
“Na, ezt megírom!”
Sokszor mondom magamnak : “na, ezt megírom!” Aztán persze jól elfelejtem, mire gép közelébe kerülök. De azért nekiülök. Nézem a gépet. Próbálok emlékezni. Nem jut eszembe. Írni kezdek, csak úgy. Úgy, mint most… A minap munkából hazafelé átfutott az agyamon a szokásos morgolódás: “Dolgozom, annyi pénzért, amennyiből éppen életben tudok maradni, azért, hogy dolgozhassak…… Tovább »
Ajándék Gyereknapra
Gyermeknap alkalmából talán érdemes azon elgondolkodni, hogy mit is adunk mi, szülők a gyerekeinknek. Vagy – ha ez kényelmesebb – azon, hogy mi mit kaptunk a szüleinktől. Kaptunk féltést, törődést, parancsolatokat, eszméket – de nem mondták meg nekünk – mert lehet, hogy ők sem tudták – hogy bennünk van a Forrás. Nem mondták meg nekünk,… Tovább »
Nézek ki a fejemből
Sokszor teszek így. Persze mondhatjuk úgy is: meditálok. Ez sokkal elegánsabb. És divat is. Sajnos, még nem eléggé, de valami elindult. Azért kell még néhány véleményvezér… Tehát meditálok. Most éppen azon, hogy mennyire tudtam én ezt már gyerekként is csinálni. Hanyatt feküdtem az ágyon, feldobtam a lábaimat a szekrény oldalára, és nem gondoltam semmire. Vagy… Tovább »
Asszociációk
Ma nem akarok semmi okosságot írni, csak úgy, ami az eszembe jut. Ami csak úgy az eszembe jut, például egy útszéli, ferde harminchetes kilométerkőről. Na arról például rögtön eszembe jutott egy másik, a harmincnégyes kő. Ahol Bergendyék szerint “mindig van virág”. Mint például annál a keresztnél is, ami néhány méterrel arrébb áll szintén az út… Tovább »
ugyfelszolgalat@semmigaz.hu
– Ügyfélszolgálat, Jó napot kívánok, miben segíthetek Önnek? – Jó napot kívánok, szeretném bejelenteni a fogyásomat! – Hány kilót tetszett fogyni? – Nem azt, hanem a mérő állását. – Hol áll a mérője? – Az egy fizikailag létező dolog? – Igen. Szóval hol áll? – Hát valahol az udvaron, ahol eddig! – De mennyit mutat… Tovább »
Valami más
Még sötét volt, amikor felszállt a buszra. Nem nézett senkire és nem nézett senki sem rá. Csak meredt maga elé mosolytalanul, és fejében pörögni kezdett a nap: munka – csavar csavar mellé… hívás hívás után… számlák… vevők… betegek… vagy éppen hullák… Aztán a gyerek… meg a vacsora… és a csekkek… meg a parkolócédula… és a… Tovább »
A végső igazság
Tegnap a Főnökkel találkoztam a Mindenség partján. – Most elárulom Neked a végső igazságot – mondta. Meg sem mertem szólalni, csak néztem rá kerek szemekkel. Sokáig hallgatott, majd mosolyogva így szólt: – Minden másképp van. Megveregette a vállamat, és eltűnt. Azóta itt ülök. ... Tovább »
Ha-hó!
Hát sikerült, barátaim! Megcsináltuk! Hogy mit? Hát a havat! Mert mit is vár az ember gyereke március idusától? Lelkesítő tavaszt, forradalmat? Egy frászt! Egy jó kis havazást. Bejött. Megteremtettük. Most akkor térjünk át a forradalomra!! ... Tovább »
“Pénz beszél” – rólunk
Valaha azt tanultam, hogy a pénz értékmérő. Persze ez akkor az áruk értékére vonatkozott, de most rájöttem, hogy azért más értékeket is lehet a pénzzel mérni. Például a saját magunkról alkotott, a külvilág felé képviselt, általunk is elhitt énképünk értékét. Lehetünk boldogok, nagylelkűek, segítőkészek, megértőek úgy általában, mihelyt pénzről van szó, valahogy megváltozunk – vagy… Tovább »
Haladni az áramlattal
Tudod, mi a különbség a sodródás és az áramlattal való haladás között? Semmi más, csak a figyelem, és néhány evezőcsapás a kellő helyen, kellő időben és kellő erővel. ... Tovább »
Föld
Ez az a hely, ahol élünk. Csak itt tudunk élni. Ez a hely néhány milliárdos, és néhány milliárd éhező világa. Ez az a hely, ahol megtesszük másokkal, amit magunknak nem kívánunk. Ez az a hely, ahol naponta hozunk ostoba törvényeket. Ez az a hely, ahol naponta megsértjük a Törvényt. Ez az a hely, ahol boldogan… Tovább »
A feladás
A Fiúnak elege lett az egészből. Elege lett kilátástalan anyagi helyzetéből, elege lett lelkének háborgásából, elege lett a szellemi kitörések kudarcaiból… elege lett a látható létből. Nem akart tovább harcolni – sem mások, sem önmaga ellen. Nem akart már semmit sem megtanítani, elmagyarázni, megmutatni senkinek. Nem akart már nagy varázsló, sikeres író lenni – és… Tovább »
Beszélnünk kell
Beszélnünk kell. Arról, hogy hogyan élünk. Arról, hogy hogyan szeretnénk élni. Arról, hogy milyen világot teremtünk naponta magunknak. Arról, hogy mennyire tetszik ez nekünk. Beszélnünk kell a vágyainkról, a félelmeinkről, az igényeinkről és a szükségleteinkről. Beszélnünk kell az álmainkról és az úgynevezett “realitásról”. Beszélnünk kell, mert különben összedől körülöttünk ez a “realitás”, és beköszönt… Tovább »
Kell egy templom
Igen, kell. Kell egy templom, amit nem birtokol egyetlen egyház sem. Kell egy templom, ami mindenki előtt nyitva áll, legyen nappal vagy éjszaka, hideg vagy meleg, ünnep vagy munkanap. Kell egy templom, ahová betérhetsz, mikor hallgatni vágysz. Kell egy templom, ahol felfedezheted lelkedet. Kell egy templom, ahol zavartalanul beszélgethetsz Isteneddel. Kell egy templom, ahol társakra… Tovább »
Változás
Ha leveszel egy könyvet a polcodról és elolvasod, sok minden történhet. Lehet, hogy tetszik majd, lehet, hogy nem. Lehet, hogy tanulsz belőle valamit, lehet, hogy nem. Lehet, hogy megváltozol tőle, lehet, hogy nem. Lehet, hogy ajánlod másoknak is, lehet, hogy nem. Lehet, hogy elégeted, lehet, hogy nem… Az azonban biztos, hogy többet tudsz majd a… Tovább »
Szerencse. Vagy más?
Felszállt a buszra, és gyorsan lehuppant az első szabad ülésre. Már éppen elmerülni készült világmegváltó gondolataiban, amikor meglátta a darazsat. A vadállat ott sétafikált az ablakon, közvetlenül az arca mellett, és határozottan izgatottnak látszott. “- Na, amilyen szerencsém van mostanában, biztosan megcsíp ez az állat!” – gondolta a férfi, és szorongva leste a szeme sarkából,… Tovább »
Adventi meditációk – 24/24
Van benned Fény?... Tovább »
Adventi meditációk – 23/24
Van benned tűz?... Tovább »
