Várok a vasparipára. Most jöttem a Mammutból.
Vörös István jutott eszembe:
“Hanyatló Róma szelleme kísért
Körbe-körbe fordul a Nagy Időkerék
Egy lélekvesztőn utazunk…”
Mindent megkaphatsz, csak éppen a lelkedet kell eladnod érte.
“Egy lélekvesztőn utazunk.”
Az Esztelen Zabálás Istenének áldozunk.
Feláldozzuk egymást, feláldozzuk magunkat.
“S amit úgy hívtak, hogy szeretet, vagy lelkiismeret…
Maradt-e még valami, vagy örökre elveszett?
Egy lélekvesztőn utazunk…”
Nem szállnánk le róla?
Ja, hogy szerinted ennek nincs realitása?
Egyvalamit mostanában jól megtanultam: az akarat tényleg csodákra képes. Nem győzheti le a képzeletet. Nem győzheti le a hitünket. De a realitást akár hátrakötött kézzel is legyőzi.