Hajnali híd
Véres madár száll a kusza fák fölé
Napmosoly csillan az ívelő hidon
Széttöri álmunk a bilincscsördülés
Vaspántok pattognak bíbor hajnalokon
Álmos szemek között tüzes sugár feszül
Ha lehull az éjszaka fátyla
Ha felrobban majd a világ
Fényözön zúdul a tájra
A tüzes űr agyunkba vág
Sóhajtva indul a város
Az égre ívelő hidon
Belehalunk a kapaszkodásba
Egy verőfényes hajnalon
Elmegyünk
A gyémántról lepereg a por
Tiszta lesz újra a végtelen
Az aranymadár szebben dalol
Ha elmegyünk…