Magány
Már rég elvérzett a fény
De én még mindig az eget bámulom…
Ma nem kötött ki álom-hajóm
Összetört magányom éles szirtjein
Génjeimbe írt hatalmak
Ezüsthangja csendül:
Múltunkból feldereng a horda melege
S a közös riadtság villámcsapás után
Mi lesz velem, ha ma éjjel vihar jön?
Kinek meneküljek ringató ölébe?
Most nem érzem a hátamnak feszülő hátakat
Elborít a homály óriás tüze
Fehér hócsomóként világít a szívem
Démonok, vad árnyak lesik vigyorogva
A ragadozók mancs-gyűrűje szűkül
Robbanni készül a félelem