“A fekete angyal egyre nagyobb lesz. Érzem, ahogy napról napra, óráról órára nő az ereje. És dühös lesz. És pusztító. És számomra ő lesz a megváltó. És felrobbantja majd a világot. Aztán belehal az angyal. És belehal az Isten.”
“Kezdetben mindig sötét van.”
A fehér angyal a feketére néz. Csak egy mosoly. Csak egy parányi érintés. Csak egy ölelés. Csak egyetlen szó: “legyen!”
És feltámad a fekete angyal. És feltámad minden világ. És mosolyog az Isten. És dalolnak a csillagok. És a szemünk ragyog.
És minden úgy jó, ahogy van.
De nem hagyhatják el soha egymást.
Mert akkor minden meghal. Mert akkor mindent újra kell teremtenünk.
Hát táncoljatok egymással, angyalok!
