Hiába…

Hiába…

Hiába könyörögsz kegyelemért

Még önmagamon sem könyörülhetek

Gyűlölnélek, de tudom

Hogy bűnös vagy Te is

Senki sem ússza meg ártatlanul

Meg kell szenvedned vétkeimért

S vétkeidért majd én szenvedek

Nem maradhat senki sem fehér

Ebben az átkozott homokviharban

Egymásban tükröződünk

Egymáson csiszolódunk

Apró tüskéinktől

Mások mérgeződnek

S egyedül kavargunk

Mindig egyedül

Címkék: ,
Tovább a blogra »