Fájdalom
Virágkelyhéből a Nap
Most itta ki ezüst borát
Arany sugárral fonja össze
A rét lobogó haját
Hajnal van, látod, még álmodom:
A mező felborzolt füvén
Jössz felém virágok tenyerén
Rám nevetsz. Ó fáj nagyon
Hogy szép arcod csak álmodom
Virágkehelybe rejteném szemed
Szívembe zárnám életed…
Emléked büszkén vállalom
Hisz itt fekszik az ágyamon
És minden éjjel átkarol
Egy pille alszik vállamon
Ó, fáj nagyon: csak álmodom
Csak álmodom