Egy másik hűvös, kora őszi reggelen mentünk Holdacskával – természetesen – az óvodába.
A buszpályaudvar tetején munkaruhás emberek tettek-vettek.
Holdacska felcsillanó szemmel nézte, ahogy a kék kabátos ember a lángot fújó “disznópörzsölővel” melegítette a bitumenes lemezt.
– Apa, mit csinál az a bácsi ott fenn?
– Szigeteli a tetőt, ő a tetőszigetelő – válaszoltam neki, aztán mentem volna tovább, de ő nem mozdult. Csak nézte, ahogy dolgozott az ember, aztán hatalmas vágyakozással és hasonló méretű eltökéltséggel így szólt:
– Ha nagy leszek, én is ilyen leszek!
