Versmentés – A vándor
Sötét az út, melyen járok
Köröttem üvöltő átkok
Hajam holdfény koronázza
Ki fogad be éjszakára?
Karmok mélyednek nyakamba
Koronám lehull a porba
Többé nem kaphatok szárnyra
Ki fogad be éjszakára?
Bántanak a hideg fények
Csak az erdőtől nem félek
Éji vadnak vagyok társa
Ki fogad be éjszakára?
Csak egyetlen éjszakára!