“Az Útnak vége nincs soha, Ha egyszer az ajtón kifut; De hosszú volt Utunk sora, Menjen csak tovább, aki tud! Induljanak új vándorok; Lábam fáradt – fedél alatt, Jó fénynél elborozgatok, Várom hű estém s álmomat.”
(Tolkien: Gyűrűk Ura)