Versmentés – A tizenhetedik év
Faggatod álmod: hol lesz határod
És arra ébredsz: semmit sem értesz
Sohasem érzed hová hajt véred
Mégis lép lábad. Űznek a vágyak
Csillagszem benned tűzcsírát keltet
Aranyfüst-lelked fölötted repked
Roskatag vének lelkedre lépnek
Agyadban tények szíveden lékek
Ezüstszál hangod riadtan csapkod
Ha jő az éjjel hókristály fénnyel
Máskor úgy érzed: átölel fényed
Senki se bánthat: gyémántba zártak
De a gyémánt kemény