Itt ülök a munkaügyi központban ítéletre várva.
Kedden kaptam egy sorszámot, ma reggel nyolcra.
Kilenc óra van…
Úgy tűnik a sorszámok teljesen véletlenszerűen jelennek meg a kijelzőn. Már régen kisorsolták az előttem lévőt…és éppen most az utánam következőt…és egy sereg teljesen más sorszámot.
Ráérek. Várok.
A sorszámosztó ablaknál 20 méter ember…
A folyosó tömve van ügyfelekkel…
Van, aki nem ér rá. Reklamál.
A válasz:
-Kevesen vagyunk. Miért nem tetszett a mai napját szabaddá tenni!
Kevesen vannak…vajon a várakozók közül hányan tudnák ellátni az irodákban ülők munkáját?
És vajon hányat alkalmaznak majd közülük?
A fenébe! Már megint ébren álmodom!
Ülök….véletlenül ránézek egy másik ügyfél sorszámára…
Jé, ugyanolyan, mint az enyém!
Reklamálunk. Tudják. Megoldják. Üljünk le.
Na, most felébredtem. Ilyen álom nincs.
