Az ember gyereke – mármint aki nem az Avason lakik – azt gondolhatná, hogy itt nálunk csak kő hátán kő terem, és a toronyházak tövében nem sarjad élet az aszfaltból. Ez azonban nem így van, kedves barátaim! Akad itt akkora zöld terület, mint egy rendesebb falu határa, és a fű nagyon gyorsan nő… Ahogy el-elnézegettem a szélben hullámzó fűtengert, amely már nem csak a bennszülött kutyák által telepített aknákat rejti jótékonyan, hanem kisebbre sikeredett alkotóikat is elnyeli, hirtelen bevillant reménytelenül kreatív agyamba: tartsunk birkát kutya helyett! Mert gondoljátok meg, feleim! A birka jámbor jószág, nem ugat, nem harap, nem kergeti meg a postást, nem eszi le a reggelire szánt virslit az asztalról, és nem örül önfeledten a látogatóba érkező anyósnak. Ellenben drága kutyaeledel helyett az ingyen termelődő füvet eszi, helyettesítve a szintén pénzért vásárolható üzemanyaggal működő, büdösen berregő fűnyíró masinát is. És a – kutyáénál kisebb méretű – bogyón kívül még gyapjút, tejet és végül pörköltöt is termel! Persze mondhatjátok feleim, hogy mit csinál majd szerencsétlen birka egész nap egyedül az üres lakásban? Nos, ez a legszebb az egészben. Hogy nem lesz ott. Új kedvencünk a napot az avasi birkanyájban, munkanélküliből vagy levitézlett politikusból továbbképzett birkapásztor szakmai felügyelete alatt töltené, csak alkonyatkor térne haza a családi akol melegébe. Képzeljük csak el a tízemeletes aklok… bocsánat házak között békésen legelésző nyáj, és a tűző nap elől a buszmegállóba húzódó, ott békésen botját farigcsáló, furulyázgató, pásztornótákat énekelgető “vadakat terelő juhász” látványát… Még a turisták is tódulnának! Lakótársak, le a kutyákkal! Éljenek a birkák! Hajrá Miskolc, hajrá Avas, hajrá Diósgyőr!
