Kedvesemnek unokája született. Mindig megdöbbenek, ha mostanában ilyesmi történik. Elég nagy bátorság, vagy óriási gyanútlan tájékozatlanság kell ahhoz, hogy valaki erre a világra szülessen. ☺
Na de félre a komolytalan élcelődéssel.
Kedves Zente baba!
Isten hozott – Isten éltessen!
Mondhatnám azt is: “hajrá, Kovács néni”!
Szóval, ezen alkalomból elgondolkodtam – mindig ez történik, ha egy kicsit nem figyelek – szóval azon törtem azt az okos fejemet, vajon milyen ajándékot adhatnék egy kicsike gyereknek.
És ekkor eszembe jutott Keljfeljancsi. Biztosan mindenki ismeri, de a lényeg röviden: ő az a baba, amelyik minden helyzetből újra “talpra” áll, mert a súlypontját önmagában hordja.
Nos ezt adnám minden gyereknek és minden felnőttnek.
És elmondanám mindegyiknek, hogy tekintse ezt követendő példának.
Kedves fölnőttek!
Neveljünk Keljfeljancsikat!
És persze Keljfeljuliskákat is.
