Miért hal meg egy ember?
Rák, infarktus, vírus, autóbaleset, erőszak, fejére eső virágcserép… Véletlen?
A teremtésben nincs helye a véletlennek. Az energiaóceán látszólag véletlenszerű hullámai mindig ugyanazzá az univerzummá állnak össze. A szék az szék lesz a következő pillanatban is, az alma alma lesz holnap is – hacsak meg nem esszük.
Legalábbis mi, akik szintén így állunk össze az anyagi világ koordináta-rendszerében, ezt így érzékeljük.
De ha nincs véletlen, akkor hogyan védekezzünk ellene?
Hát… Sehogy.
Persze van egónk, az ő dolga, hogy gondoskodjon a test fennmaradásáról az anyagi valóságban, és érti is a dolgát.
De minden a Teremtés feletti szinten dől el.
A halhatatlan szellem dönt anyagi testének sorsáról.
Ő dönt útról, találkozásokról, születésekről, halálokról.
Anyagba ragasztott halandó részünk nem dönthet, mert nincs rálátása az Egészre.
Csak élhet, és szenvedhet, vagy élvezheti a játékot.
Ezért hát jobb, ha élvezzük.
Élni, és nem félni jöttünk ide.
Jöttünk, tehát egyszer majd menni kell a Teremtő akarata szerint.
És akkor jön a baci, a kés, a kő…
Amíg még dolgunk van itt, addig itt vagyunk.
Hiába a lavina, a háború.
És igen, hiába a vírus.
Itt van, persze.
De ennyi, semmi több, csak egy “jó” alkalom a távozásra, ha menni kell. Egy kapu a sok közül, amely a hazavezető útra nyílik.
Ha úgy dönt a lélek, és ezt a döntést jóvá is hagyja a Teremtő, akkor kilépünk valamelyik kapun.
Pontosan azon, amelyik “minden érdekelt fél legjavát szolgálja”.
Ezért értelmetlen a félelem, ellenállás, kapaszkodás.
Semmit sem ér ez a maszkabál.
Ellenben sokat ér a szeretet, a törődés, az elfogadás, az ima.
“A Te akaratod legyen meg, Uram, és ne az enyém!”
Élhetnénk boldogabb életet.
Ha nem szenvednénk tovább.
Kedves gyerekek!
Azért persze nézzetek körül, mielőtt leléptek a járdáról.
És amúgy is hallgassatok az okos fölnőttekre! ☺
