Jövök, megyek a “hülye” fülbevalómmal a városban. Van, aki döbbenten néz. Úgy kell neki. Van, aki úgy tesz, mintha nem venné észre. Vajon az életével is ezt csinálja? Van, aki mosolyog, vagy összenevet valakivel. Hurrá! Adtam egy kis jót neki. Egy kis jókedv mindíg jól jön. Ja, hogy rajtam röhög? Nekem mindegy, hogy rajtam, vagy… Tovább »
Fülbevalóteszt
Jövök, megyek a “hülye” fülbevalómmal a városban. Van, aki döbbenten néz. Úgy kell neki. Van, aki úgy tesz, mintha nem venné észre. Vajon az életével is ezt csinálja? Van, aki mosolyog, vagy összenevet valakivel. Hurrá! Adtam egy kis jót neki. Egy kis jókedv mindíg jól jön. Ja, hogy rajtam röhög? Nekem mindegy, hogy rajtam, vagy… Tovább »
Lejöttem a tópartra. Végre olyan a Balaton, amilyennek én szeretem. Csendes. Békés… Valaki füvet nyír…”bassza meg!” – jut eszembe Detti örök érvényű költeményének egyik sok érzést tartalmazó, mélyre hatoló sora – “bassza meg…bassza meg!” Elzavarja a halakat. Még jó, hogy nem is akarok horgászni… Holnap már szeptember…... 
Te, aki a világot igazgatod, add, hogy meglássuk annak szépségét, annak csodáit.. Érjük be végre azzal, amit naponta megadsz nekünk, és ne kívánjuk meg egymás kincseit. Add, hogy meglássuk végre mérhetetlen gazdagságunkat és mérhetetlen önzésünket. Add, hogy megtanuljunk adni, és megtanuljunk elfogadni. Add, hogy megtanuljuk végre, mi a szeretet. Add, hogy béke legyen a szívünkben,… 
Új nap kezdődik. Lilike, a vaddisznó megjelent, és most békésen reggelizik a tegnapi vacsoránk maradékából. Annyira közel van, hogy szinte megvakargathatnánk a hátát. Lehet, hogy meg is engedné. Lehet, hogy még élvezné is. Egy dologban biztos vagyok: én többé nem eszek vaddisznó-pörköltet. Annyira békésen eszeget, mintha ezt mondaná: ” – Nem félek Tőled. Tudom, hogy… 
Figyeld a tükröket. A szemekben, a kirakatokban, a tv-ben, a vizekben…mindig és mindenkor ott tükröződik az arcod, ott tükröződik az életed. Ha nem tetszik, amit látsz, ne a tükröt köpd le…pláne ne törd össze! És azt se felejtsd el: ahogy a tükrökben Te, ugyanúgy tükröződik benned mindenki más – talán még Isten is.... 
Mindenki elől elmenekülhetsz, csak önmagad elől nem. Bárhová is futsz, mire odaérsz, ott leszel Te is!... 
Újra reggel van. Álmos, borús. Füstölőt gyújtok, gyertyát égetek. De csak az egyik végén! Az úton töprengek. Vajon másokat is megszólít mostanában? És vajon mit válaszolnak rá? Bár az utazás folyton zajlik bennünk és körülöttünk, mégis van egy pillanat, amikor tudatosan fel kell vállalnunk az utunkat.. És ez nem könnyű pillanat. Tele van félelemmel: vajon… 
Esik. Hallgatom, ahogy a vízcseppek dobolnak a tetőablakon. Elnyomnak minden egyéb zajt. Ordítani kell, hogy meghalljuk egymást. De mi kell ahhoz, hogy meg is értsük? Néha dörög az ég. Ilyenkor úgy érzem, a Főnök szól hozzánk: “Hallgassatok! Hallgassátok a dobomat. Legyen végre csend bennetek. Legyen végre nyugalom. Ne akarjatok most valami mást. Most én dobolok…. 
Nézem az embereket, ahogy folyton rohannak. Valahová, valahonnét, valakitől… De ki elől rohannak valójában? És hová? Egy kétszer egy méteres gödör aljára? Vagy egy jópofa urna felé? Én nem sietek…... 
És még: Mennyei szerelem Dogma Szerelem a végzeten…... 
Vannak helyek, ahova nem tér vissza az ember. Ami ott volt régen, már nincs ott, ami ott van, ahhoz már nincs közöd, ami még Rád vár, az máshol vár Rád…hát kívánj jó utat, és indulj tovább!... 
Nem érdekel, hogy honnét jöttél. Az érdekel, hogy ki vagy, és merre akarsz menni. De bárki vagy, felkínálom Neked a békepipát. Az én földem a Tiéd is, az én vacsorám a Tiéd is, az én vizem a Tiéd is…De a nőmet hagyd békén!... 
Ébredés. Korán van még, az erdő csendje átöleli, ringatja a tábort. Enyém ez a csend. Bennem is csend van. Én magam vagyok a csend. Gyetyát gyújtok, füstölőt égetek. Semmire sem gondolok. Hallgatom a madarakat, a szél játékát a fák lombjaival…Valaki rámír:”Jó reggelt!”. Rámír a szomszéd házból. Rámír, ahelyett, hogy lejönne…Megzavarja a reggeli istentiszteletet. Nem haragszom…. 
Az út mentén furcsa jelek: versek, zenék, könyvek, filmek…megannyi útjelző tábla. Most is szembetaláltam magam egy, a szívemnek nagyon kedves régi filmmel: A jövő kezdete. Tépett tollú, árva madarak vagyunk valamennyien. Egyetlen esélyünk, hogy túléljük az éjszakát: össze kell bújnunk a hidegben. Sebzett életünk maradék melegét meg kell egymással osztanunk. Különben vége lesz a dalnak…. 
Ez a város egy gyönyörű nő. Ez a város egy kurva. Pénzért árulja a bájait…A pláza forgóajtaja előtt tócsában áll a hajléktalanok vizelete. Ez a város egy kurva.... 