Nézem az embereket, ahogy folyton rohannak. Valahová, valahonnét, valakitől… De ki elől rohannak valójában? És hová? Egy kétszer egy méteres gödör aljára? Vagy egy jópofa urna felé? Én nem sietek…... Tovább »
Én nem sietek…
Nézem az embereket, ahogy folyton rohannak. Valahová, valahonnét, valakitől… De ki elől rohannak valójában? És hová? Egy kétszer egy méteres gödör aljára? Vagy egy jópofa urna felé? Én nem sietek…... Tovább »

És még: Mennyei szerelem Dogma Szerelem a végzeten…...
Vannak helyek, ahova nem tér vissza az ember. Ami ott volt régen, már nincs ott, ami ott van, ahhoz már nincs közöd, ami még Rád vár, az máshol vár Rád…hát kívánj jó utat, és indulj tovább!...
Nem érdekel, hogy honnét jöttél. Az érdekel, hogy ki vagy, és merre akarsz menni. De bárki vagy, felkínálom Neked a békepipát. Az én földem a Tiéd is, az én vacsorám a Tiéd is, az én vizem a Tiéd is…De a nőmet hagyd békén!...
Ébredés. Korán van még, az erdő csendje átöleli, ringatja a tábort. Enyém ez a csend. Bennem is csend van. Én magam vagyok a csend. Gyetyát gyújtok, füstölőt égetek. Semmire sem gondolok. Hallgatom a madarakat, a szél játékát a fák lombjaival…Valaki rámír:”Jó reggelt!”. Rámír a szomszéd házból. Rámír, ahelyett, hogy lejönne…Megzavarja a reggeli istentiszteletet. Nem haragszom….