Az Ébredő Fények Temploma

Jövök, megyek a “hülye” fülbevalómmal a városban. Van, aki döbbenten néz. Úgy kell neki. Van, aki úgy tesz, mintha nem venné észre. Vajon az életével is ezt csinálja? Van, aki mosolyog, vagy összenevet valakivel. Hurrá! Adtam egy kis jót neki. Egy kis jókedv mindíg jól jön. Ja, hogy rajtam röhög? Nekem mindegy, hogy rajtam, vagy… Tovább »

Én meghallgatlak, ha akarod. Nem ítélkezek fölötted, nem írok receptet, nem adok tanácsot. Csak meghallgatlak a fülemmel, megnézlek a szememmel, megérintelek  az erőmmel, megszólítom a benned alvó angyalt, és boldog leszek, ha válaszol nekem – és Neked. Hidd el, hogy – bár lehet, Te nem hallod – a Főnök Hozzád is beszél. Ha egy kicsit… Tovább »

Mégis én vagyok a Mester. Te is az lehetsz. “A Mester engedi, hogy az energia szolgálja őt.” ÉN VAGYOK A MESTER! Szolgálj engem!!!!... Tovább »

A Mester magában hordja a békét. Én még nem.... Tovább »

Lejöttem a tópartra. Végre olyan a Balaton, amilyennek én szeretem. Csendes. Békés… Valaki füvet nyír…”bassza meg!” – jut eszembe Detti örök érvényű költeményének egyik sok érzést tartalmazó, mélyre hatoló sora – “bassza meg…bassza meg!” Elzavarja a halakat. Még jó, hogy nem is akarok horgászni… Holnap már szeptember…... Tovább »

Te, aki a világot igazgatod, add, hogy meglássuk annak szépségét, annak csodáit.. Érjük be végre azzal, amit naponta megadsz nekünk, és ne kívánjuk meg egymás kincseit. Add, hogy meglássuk végre mérhetetlen gazdagságunkat és mérhetetlen önzésünket. Add, hogy megtanuljunk adni, és megtanuljunk elfogadni. Add, hogy megtanuljuk végre, mi a szeretet. Add, hogy béke legyen a szívünkben,… Tovább »