A történtekről utólag mindenkinek van egy verziója, amiből kiderül, hogy nem ő a hibás.... Tovább »
Nem jó utolsónak lenni. “Utolsó mohikánnak”. Üres a dohányzó, néma és hideg. Rajtam kívül mindenki elment már, vagy készülődik éppen. Csak téblábolok. Meggyújtom a gyertyát, aztán elfújom. Egyedül maradtam. Még az Isten is hallgat… Persze, vannak emberek körülöttem. Kedvesek. Beszélgetünk, nevetünk. De belül csend van. Ők még “mások”. Újak. Vajon lesz-e rá időm, hogy összecsiszolódjunk?… Tovább »
Kft: János vitéz ... Tovább »
Utak Eltorzult maszkok végtelen sora: Görbe tükrökbe fektetett hitek Széttört üvegtől véresre sebzett Vergődő lélek-madarak Lelketlen testekben fájdalmas gyönyör Szótengeren sikló üresjáratok Diszkó-páncélba öltözött Magányos, szótlan lovagok Gyűrött lepedőjű, rossz emlékű ágyak Céltalan befutott, hideg, szürke utak S mindenütt a beszűkült agyú Emberek istene: a PÉNZ... Tovább »
Apropó, tükör… Cápák között Hétköznapok mancsa Felhasítja arcod Sokszor gáncsot vetnek A megfagyott szentek Megadón lehúnyod Kifakult szemed Deres tükör Gyémántszilánkok vésték Rá a fájdalom jelét: Meggyűrt mosoly villan Cápák között Agyarak között Jégszobrok között A Tükrök mindig összetörnek Már benned szorong A lehiggadt Jövő Te is érzed: A mosoly mit takar Megszületett túl a… Tovább »
Itt, a Gyógyítás Házában elég sok “penge” hímnemű egyeddel találkoztam, aki férfinak gondolta magát. És az is volt: erős, arrogáns, rezzenéstelen szívű. Könnytelen és könyörtelen… Aztán jött egy tükör, és kicsit mást látott benne… És beleöklözött a tükörbe. Aztán ő törött össze, és nem a tükör. És akkor jött a penge. Borotva, vagy késpenge. Vagy… Tovább »
Utálom ezt a tükröt, mert megláttam magamat benne. Nem akarom magamat látni, mert nem tetszik, amit látok. Micsoda? Hogy változni kéne? Hülye tükör. Hülye faszkalap tükör! Hát nem látod, milyen penge vagyok?... Tovább »
Meghaltál, de nem tudlak eltemetni. Meghaltál Te, akit felismertem az első pillanatban, Te, aki enyém lettél az első hóesés éjjelén, Te, akit mindennél jobban szerettem… Nem tudlak eltemetni, mert nem vagy sehol. Hiába szólítottalak. A test, mely Téged hordozott, már másik lélek lakhelye. Hiába szálltam a pokolra Érted, hiába kereslek a Város utcáin, hiába áldoztam… Tovább »
Amikor megsebesülsz az úton, bekopoghatsz a Gyógyítás Házába. Ide befogadnak. Itt gyógyulást kaphatsz. Érted? Nem enyhülést. Gyógyulást. Ez meglehetősen fájdalmas folyamat. De egyben felszabadító is. Arra azonban nagyon figyelj, hogy idejében indulj tovább. Különben újabb sebeket kapsz. Igen, itt is… Különösen a szíved van veszélyben… Lassan már én is csomagolhatok. Eszembe jutnak a szívemnek annyira… Tovább »
Idétlen időkig – egy film, amit látni kell. Vajon mi szabadítja ki az embert a reménytelen, végtelen körforgásból? A düh? Az agresszió? A jutalmazásra számító “jóság”? A halál? Vagy valami más? Igen, valami más!... Tovább »
Cashback (film) Megfesteni ugyanazt a nőt százszor. Megfesteni minden mosolyát. Minden apró szemvillanását. Minden hétköznapi pillanatának soha vissza nem térő szépségét. Kimerevíteni az időt. Hogy az utolsó mosolya sokáig tartson. De így sem tarthat örökké. Egyszer ki kell nyitni a kalitkát. Egyszer el kell engedni a fogoly perceket. És a mosoly máris halott. Nem is… Tovább »
Ez az én templomom. Itt Téged is bármikor szívesen látlak. De be kell tartanod bizonyos szabályokat. Mikor a szentélybe lépsz, mondd meg a neved. Még az ajtón kívül tedd le fegyvereidet, lépj ki cipődből, vedd le a páncélt és az álarcot. A szemedbe akarunk nézni. A szívedbe akarunk látni. Ne hozzad be az út porát…. Tovább »
Egy méltatlanul mellőzött, ragyogó film – szerintem. “- Ki vagy Te? – Péter, nem ismersz meg?… A világ olyan félelmetessé vált…Csak haragot látok, nincs szeretet…Az emberek belül üresnek érzik magukat…Nincs, ami kitöltse az űrt…Az üresség képtelenné teszi őket szeretni… – Ez iszonyatos! Mondd, mit tegyek? – Mondd el, hogy szeretem őket. Hogy értük haltam meg…. Tovább »
Újra Fáradt vagyok. A szavak Komoran konganak Bolygónyi súlya van Minden gondolatnak Üvegszilánkok zúgnak át a téren Mint sötét darazsak Arcomra hull a kőkemény Idő És újra fojtogat... Tovább »
Egyszer régen, amikor még a fiam kicsi volt, és nem volt mindenkinek telefonja – bizony, volt ilyen is – szóval egy régi téli estén disznóvágásra indultunk a kis Fiestánkkal Pusztaföldvárra. Alig kanyarodtunk ki Almádiból az országútra, szembejött velünk egy akkora kamion, hogy a kereke pontosan olyan magas volt, mint a mi kicsike autónk. Már messziről… Tovább »
Egy másik hűvös, kora őszi reggelen mentünk Holdacskával – természetesen – az óvodába. A buszpályaudvar tetején munkaruhás emberek tettek-vettek. Holdacska felcsillanó szemmel nézte, ahogy a kék kabátos ember a lángot fújó “disznópörzsölővel” melegítette a bitumenes lemezt. – Apa, mit csinál az a bácsi ott fenn? – Szigeteli a tetőt, ő a tetőszigetelő – válaszoltam neki,… Tovább »
Egy üres bonbonos dobozban lakom A huszonharmadik lapon Mióta a konyakos meggy elköltözött Egyedül lakom A huszonharmadik lapon... Tovább »
Járd az utadat, Testvérem. Járd esőben, napsütésben, hóviharban, ködben, csillámló holdfényben, kék ég alatt vagy csillagok fáklyáinál.. járd, és tudd: soha nem lesz vége! Ha azt hiszed, hogy megérkeztél, akkor biztos lehetsz benne, hogy rettenetesen eltévedtél valahol! Különben is, mihez kezdesz aztán? Sátrat versz, és szívod a pipádat? Heverészel a medvebőrökön? Nagyon egyedül leszel! Inkább… Tovább »
Ha elfáradsz az úton, és úgy érzed, nincs tovább, akkor pihenj meg. Keress egy szent helyet, ott biztonságban leszel. Biztonságban, védve önmagadtól. Ha nem találsz ilyen helyet, teremts magadnak egyet. Teremts magadnak templomot. Teremts magadnak és másoknak. A templom bárhol lehet. És bármi lehet templom. Akár egy kocsma is. Vagy akár egy templom… Persze van,… Tovább »
Fájdalom Virágkelyhéből a Nap Most itta ki ezüst borát Arany sugárral fonja össze A rét lobogó haját Hajnal van, látod, még álmodom: A mező felborzolt füvén Jössz felém virágok tenyerén Rám nevetsz. Ó fáj nagyon Hogy szép arcod csak álmodom Virágkehelybe rejteném szemed Szívembe zárnám életed… Emléked büszkén vállalom Hisz itt fekszik az ágyamon És… Tovább »
Holdacska a lányom. Szabó Flóra Regina – óvodai jele holdacska. Volt. Egy kora őszi reggelen Holdacskát kísértem az óvodába. Láttam, hogy nagyon töri a gyönyörű, okos fejét valamin, de nem kérdeztem tőle semmit. Majd mondja, ha akarja. Mondta: – Mire én nagy leszek, valaki meghal a családból. Meglepődtem, de aztán azt gondoltam: hát igen, a… Tovább »
Hiába… Hiába könyörögsz kegyelemért Még önmagamon sem könyörülhetek Gyűlölnélek, de tudom Hogy bűnös vagy Te is Senki sem ússza meg ártatlanul Meg kell szenvedned vétkeimért S vétkeidért majd én szenvedek Nem maradhat senki sem fehér Ebben az átkozott homokviharban Egymásban tükröződünk Egymáson csiszolódunk Apró tüskéinktől Mások mérgeződnek S egyedül kavargunk Mindig egyedül... Tovább »
Még sohasem táncoltunk. ... Tovább »
Az egyetlen hozzáférhető dal, amelyiknek én írtam a szövegét.... Tovább »
“Fenn az őrtoronyban olyan sötét az égItt a félelemmel lehet nem sokra mészÉs ha mégis egyszer bezárna fenn az égÉn akkor is gondolok majd rádMikor lángol körülöttünk a világHa nem ragyognak az égen a csillagokTörékenyek vagyunk Fenn az őrtoronyból látni a világon túlMinden béke után újabb háború dúlÉs ha mégis egyszer bezárna fenn az égÉn… Tovább »
Édes, jó Istenem! Tudod, hogy szeretlek, és mindent elfogadok, amit elém teszel! Egy kérdésem azért van Hozzád: nem lehetne-e, hogy a fülkagylóm levehető legyen? Először is sokkal könnyebb lenne tisztán tartani, és, ugye itt van ez a fülbevaló-csere, amit kb. fél óra leforgása alatt sikerült megejtenem. Kifelé persze ment, azaz jött simán. De befelé! Még… Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer nagyon régen egy hatalmas, gyönyörű, ezüsttollú angyal. Holdfényes tavaszi éjszakákon kibontotta óriási, szivárványos szárnyait, és végigrepült a fényben fürdő, néma táj felett. Végigrepült, és csengő hangján egy dalt énekelt. Mindenhol, amerre szállt, tündöklő, a szivárvány összes színében pompázó virágok bújtak ki a földből. És ezek a virágok is… Tovább »
A jövő kezdete. Jó film. Imádom. Mindenki segítsen három embernek valami nehéz dologban. És akin segítenek, az adja tovább. És nem lesz a világ ennyire szar. Túl egyszerű? Hála Istennek! Működhet ez? Igen. De csak, ha megcsináljuk. Valamennyien. Nélküled nem megy! Hát…hajrá! Kezdjük el! És holnapra se felejtsük el. Mert ezt minden nap csinálni kell!… Tovább »
Újabb útjelző. Mennyei szerelem. A házasságok a mennyben köttetnek. Aztán leszületünk a Földre, és elkezdjük keresni azt a másikat. Azt, akivel egyek lehetünk. Azt, akit ismeretlenül is szeretünk. Azt, aki hiányzik belőlünk. Azt, akivel még sohasem táncoltunk… Lehet, hogy egymásra találunk, lehet, hogy nem. Lehet, hogy sokszor elmegyünk egymás mellett. És lehet, hogy elhagyjuk egymást… Tovább »
Ma nagy feladat elé nézek: elindulok, hogy megtaláljam azt a feladatot, ami lehetővé teszi anyagi szintű fennmaradásomat a világban. Van, aki ezt munkának hívja. Én nem. Nem rabszolgaságra készülök. Teremtésre. Szóval, már indulnék éppen, amikor hirtelen megérzem: nem vagyok egyedül. Igen itt van, megérkezett egy régi ismerősöm. Betoppant újra a Félelem. Leül a kedvenc fotelembe,… Tovább »
Ma este egyedül vagyok. Filmet nézek. Megint egy alapmű: A jövő hírnöke. Most nem írnék többet róla, csak annyit: nézz és láss. Érezz és sírj. És esküdj fel Te is. És élj úgy, mintha igazak lennének a hazugságaid. És halj meg értük, ha kell. De ne add fel az álmaidat. És ne rontsd el mások… Tovább »
Ma este az Aldiban vásároltam. Kb. 6.000 Ft volt a pénztárcámban. A táppénzem maradéka. Nagyon óvatosan vásároltam, de mégis túllőttem a célon: 6.200 Ft. Kotorni kezdtem a tárcámban, de hiába. 6.080 Ft, és ennyi… A pénztáros türelmesen várt, aztán udvariasan megkérdezte: mit tegyünk vissza? Hát nem kívánom senkinek sem, hogy átélje ezt a pillanatot… De… Tovább »
“A fekete angyal egyre nagyobb lesz. Érzem, ahogy napról napra, óráról órára nő az ereje. És dühös lesz. És pusztító. És számomra ő lesz a megváltó. És felrobbantja majd a világot. Aztán belehal az angyal. És belehal az Isten.” “Kezdetben mindig sötét van.” A fehér angyal a feketére néz. Csak egy mosoly. Csak egy… Tovább »
Lükefej Vigyorovics Ürgeöntő munkás Elbeszélése arról Hogy új zoknit kapott Bajuszos vagyok. Mit szaporítsam az egereket? Eddíg csak mezítláb éltem. De most zoknit kaptam az ürgeöntők lukbetömő szövetkezetében! Levegős, kockás, és kettő van belőle. Még szerencse hogy lábam is pont annyi nőtt!... Tovább »
Apám és anyám fia vagyok én A szomszédommal szemben lakom És mégis megkérdem Tőletek: Merjek-e döngetni panelfalakon? A liftbe is beszorultam én Fülembe házmester rivallt Merjek-e tejfölt reggelizni S ebédre ehetek karajt? Fülemre lukas zoknit húzzatok Legyek Aranypók-reklám, az új Azért is zsömlét vacsorálok Vaj nélkül, lekvártalanul!... Tovább »
Attól, hogy én terápiára járok, a többiek még nem változnak meg.... Tovább »
Nehéz a zsákom. Belekotrok. Valami újra és újra belém szúr, megsebez. Mi a fene…aha: egy összetört szerelem szilánkjai. A francba! Kukába vele! Azért kicsit sajnálom. Olyan szép volt, amíg ép volt… Gyerünk tovább!... Tovább »
A fekete angyal egyre nagyobb lesz. Érzem, ahogy napról napra, óráról órára nő az ereje. És dühös lesz. És pusztító. És számomra ő lesz a megváltó. És felrobbantja majd a világot. Aztán belehal az angyal. És belehal az Isten.... Tovább »
Hajnali híd Véres madár száll a kusza fák fölé Napmosoly csillan az ívelő hidon Széttöri álmunk a bilincscsördülés Vaspántok pattognak bíbor hajnalokon Álmos szemek között tüzes sugár feszül Ha lehull az éjszaka fátyla Ha felrobban majd a világ Fényözön zúdul a tájra A tüzes űr agyunkba vág Sóhajtva indul a város Az égre ívelő hidon… Tovább »
Szeretlek Szeretlek Vibráló ajkadon megtáncoltatom Szégyenlős nyelvemet Mérgezett tüskéket csókolok Forrongó öledbe Szeretlek S ha minden vérem elfolyik Ha arcom újra széthasad Ha lefoszlik bőröm, akkor is Ha mindenki elhagy, akkor is Akkor is szeretni foglak Szeretlek Kinn hópelyhek kavarognak Benn alszanak a gondolatok Vágy izzik vétkező szemünkben…... Tovább »
Magány Már rég elvérzett a fény De én még mindig az eget bámulom… Ma nem kötött ki álom-hajóm Összetört magányom éles szirtjein Génjeimbe írt hatalmak Ezüsthangja csendül: Múltunkból feldereng a horda melege S a közös riadtság villámcsapás után Mi lesz velem, ha ma éjjel vihar jön? Kinek meneküljek ringató ölébe? Most nem érzem a hátamnak… Tovább »
Be kell vallanom Testvéreim, hogy az elmúlt telek során elfelejtettem Ülő Bikát. Elfelejtettem bölcsességét, elfelejtettem erejét, elfelejtettem bátorságát. Elfelejtettem győzelmeit, elfelejtettem halálait. Ha Rajzoló Kéz testvérem nem emlékeztet Rá, szegényebb lennék egy történettel. De Rajzoló Kéz nekem adta egyik kincsét: a képet, amit ő rajzolt Ülő Bikáról. Tisztelet mindkettőjüknek! Ülő Bika. Nagy varázsló és nagy… Tovább »
Ti nem gondolkodtok el néha azon, hogy MIÉRT? Miért nem becsüljük meg, azt, ami van? Miért vágyakozunk, az után, ami nincs? Miért dobjuk el, ha mégis a miénk lett? Miért nem szeretjük azt, akit vagy amit szeretünk? Miért öljük meg álmainkat? Miért élünk lehajtott fejjel? Miért csak létezünk, miért nem ÉLÜNK? Miért nem ébredünk fel,… Tovább »
... Tovább »
... Tovább »
... Tovább »
... Tovább »
https://www.youtube.com/watch?v=dV8keQ_q4QA&feature=youtube_gdata_player... Tovább »
Radics Gigi…nem is írnék többet… csak hallgassátok!... Tovább »
Rúzsa Magdi -a szabadságharcom zászlóvivője. Mikor elénekelte a Megasztárban Enya dalát a Gyűrűk Urából, akkor azt mondtam, hogy nem könyvelek tovább. És most itt van ez… Szerelem -szabadság, boldogság, repülés… Hajrá Magdi!... Tovább »
Jó reggelt! Néhány napra megpihentem. Fárasztó az utazás. Esik. “Rossz” az idő? Nem az. Csak esik. Induljunk tovább. Kis táblácskám – “Mondd el, mi bánt, meghallgatlak” – működik. Megnyílnak nekem az emberek. Tegnap egy hölgy megkérdezte a villamoson, hogy komolyan gondolom-e. Aztán meg azt, hogy miért teszem. Mondtam neki, hogy azért, mert szükség van rá. … Tovább »
Élt egyszer egy ember, sok évvel ezelőtt. Egy isten háta mögötti faluban hozta Őt világra anyja, aki maga is egyszerű parasztasszony volt. Az ember életének javarészét egy másik eldugott kis faluban töltötte. Egy asztalosműhelyben dolgozott harminc éves koráig, utána három évig vándorprédikátorként járta a vidéket. Soha életében nem írt egy könyvet sem. Soha életében nem… Tovább »
Mégis érdemes volt eddig élni! Ma olyat láttam…! Az utasok felszálltak a pápai buszra. A pápai busz nem indult be. Az utasok leszálltak a pápai buszról. Az utasok betolták a pápai buszt. Az utasok felszálltak a pápai buszra. A busz elindult Pápára. Vajon eljut oda? Nem hiszem el, ha nem látom! Te elhiszed? Ha van… Tovább »
Várok a vasparipára. Most jöttem a Mammutból. Vörös István jutott eszembe: “Hanyatló Róma szelleme kísért Körbe-körbe fordul a Nagy Időkerék Egy lélekvesztőn utazunk…” Mindent megkaphatsz, csak éppen a lelkedet kell eladnod érte. “Egy lélekvesztőn utazunk.” Az Esztelen Zabálás Istenének áldozunk. Feláldozzuk egymást, feláldozzuk magunkat. “S amit úgy hívtak, hogy szeretet, vagy lelkiismeret… Maradt-e még valami,… Tovább »
Én, Fekete Toll, a nagy varázsló, elhatároztam, hogy bankszámlát lövök magamnak. Felöltöttem harci öltözékem, és elindultam abba az erdőbe, ahol atyáink még mammutokra vadásztak. Először egy sárga-fekete csíkos számlát próbáltam becserkészni. Egy teljes órán át álltam lesben az ösvénye mellett, de még megpillantanom sem sikerült. Továbbálltam hát. Ahogy mentem a fák között, ráleltem egy Városi… Tovább »
Néha nem várt csapdákat rejt az út. Egyik kezed mindíg legyen a késed markolatán, egyik szemed mindig fürkéssze, nem jön-e veszély. Légy mindig harcra kész. És légy mindig kész az ölelésre is. Akkor nem érhet semmi baj.... Tovább »
Azért létezik még igazi műértő közönség! Csakis mélységes alázattal és tisztelettel köszönhetem meg a Tündérhegyi Arany Xanaxot, melyet “A tehén nem áll meg” című alkotásomért ítélt meg nekem a hálás kõzönség. Köszönöm a Nyakas Krisztina által felajánlott különdíjat: a tehenes szalvétát, és külön köszönöm, hogy ezt személyesen ő maga adta át nekem. Köszönöm. A díjnyertes… Tovább »
Hajnali híd Véres madár száll a kusza fák fölé: Napmosoly csillan az ívelő hidon Széttöri álmunk a bilincscsördülés Vaspántok pattognak bíbor hajnalokon Álmos szemek között tüzes sugár feszül Ha lehull az éjszaka fátyla Ha felrobban majd a világ Fényözön zúdul a tájra A tüzes űr agyunkba vág Sóhajtva indul a város Az égre ívelő hidon… Tovább »
Reggel van, szinte még hajnal. Persze mindenki alszik. Élvezem a csendet, ahogy élvezem a beszélgetéseket, a közös hallgatásokat, a ki nem mondott, de mégis meghallott gondolatokat, az egymásnak lejátszott zenéket… Itthon vagyok… De egyszer majd mégis tovább kell menni. Innét is. Jó itt lenni. Sehol sem találtam még ennyi tiszteletet, ennyi egymásra figyelést, ennyi… Tovább »
Az Élet Forrásához vezető ösvényen minden lépésed gyógyító hatású. Ha ezen az úton jársz, ne felejts el jeleket hagyni magad után. Ja, és jó nagy kulacsot vigyél.... Tovább »
Ősz van Holnap már hazudnak a fák Megtagadják fényes zöld köntösük S tarka farsangi jelmezekbe bújnak Így köszöntik a gyönyörű, kegyetlen Tél Urat Kit nem láthatnak sosem Mégis hódolnak neki Nem hittem volna, hogy a fák is Képesek ekkorát hazudni Ősz van Összehajtogatott papírrepülőjét Zsebre vágja a vágy Idén már nem repül Elevez szívmélyi meleg… Tovább »
