Lélekvesztőn utazunk

Várok a vasparipára. Most jöttem a Mammutból.

Vörös István jutott eszembe:
“Hanyatló Róma szelleme kísért
Körbe-körbe fordul a Nagy Időkerék
Egy lélekvesztőn utazunk…”

Mindent megkaphatsz, csak éppen a lelkedet kell eladnod érte.
“Egy lélekvesztőn utazunk.”
Az Esztelen Zabálás Istenének áldozunk.
Feláldozzuk egymást, feláldozzuk magunkat.

“S amit úgy hívtak,  hogy szeretet, vagy lelkiismeret…
Maradt-e még valami, vagy örökre elveszett?
Egy lélekvesztőn utazunk…”

Nem szállnánk le róla?

Ja, hogy szerinted ennek nincs realitása?
Egyvalamit mostanában jól megtanultam: az akarat tényleg csodákra képes. Nem győzheti le a képzeletet. Nem győzheti le a hitünket. De a realitást akár hátrakötött kézzel is legyőzi.