“A fekete angyal egyre nagyobb lesz. Érzem, ahogy napról napra, óráról órára nő az ereje. És dühös lesz. És pusztító. És számomra ő lesz a megváltó. És felrobbantja majd a világot. Aztán belehal az angyal. És belehal az Isten.”
“Kezdetben mindig sötét van.”
A fehér angyal a feketére néz. Csak egy mosoly. Csak egy parányi érintés. Csak egy ölelés. Csak egyetlen szó: “legyen!”
És feltámad a fekete angyal. És feltámad minden világ. És mosolyog az Isten. És dalolnak a csillagok. És a szemünk ragyog.
És minden úgy jó, ahogy van.
De nem hagyhatják el soha egymást.
Mert akkor minden meghal. Mert akkor mindent újra kell teremtenünk.
Hát táncoljatok egymással, angyalok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: