Édes, jó Istenem!
Tudod, hogy szeretlek, és mindent elfogadok, amit elém teszel!
Egy kérdésem azért van Hozzád: nem lehetne-e, hogy a fülkagylóm levehető legyen?
Először is sokkal könnyebb lenne tisztán tartani, és, ugye itt van ez a fülbevaló-csere, amit kb. fél óra leforgása alatt sikerült megejtenem.
Kifelé persze ment, azaz jött simán.
De befelé! Még a nagy kampóssal is meggyűlt a bajom, mert a tükör -az a hülye, az! – szóval a tükör csak nem azt mutatta, ami van, hanem pont fordítva. Végül azért ráéreztem, mert azért van némi lukérzékem, bár ilyen kicsivel még nem próbálkoztam.
Na, ezen túlestem viszonylag hamar. De jött a kicsi, a rányomós kapcsos plusz szilikonos a jobb oldalra.
Kivettem a régit – oké, működik a dolog!
Tenném be az újat -de hová lett a lyuk? Nem látom sehol! Anyád! Meg az enyém is, hogy ilyen hülye vagyok. Hát kellett ez nekem?
Végül némi sejtésem körvonalazódni látszott, hogy hová kellene bedöfni a tűjét… hopp, megvan! És alig fájt jobban, mint a lyukasztás! Ez igen! Itt azért megpihentem egy kicsit.
– Na jól van Fekete Toll, most tedd rá a kapcsot és a szilikon pöckét! Hajrá! – bíztattam magam erősen…de hová lettek? Úristen! (Itt jutottál először eszembe, Uram, aztán már végig velem maradtál.) Megvan! A törölközőre tehettem…igen, itt vannak! Gyerünk!
A tükröt már nem is szidtam. Minek. Attól még nem lesz kevésbé hülye. Na de hogyan fogjam meg ezt a pici izét…csakis körömmel…persze, pont most vágtam le. Igen, na most lesz jó…hopp! Ez most bolhacirkusz?
Nem! Akkor meg minek ugrik? És hová? Persze, a csapba. Hehe…annyi eszem volt, hogy az elején azt bedugaszoltam… Na mégegyszer…kotorászok a fülem mögött…Talán, ha magam mögé állnék…
Megpróbálom elcsavarni a fülcimpámat, hogy a tüskét lássam a hülye tükörben…aha, ha fogom, ott a kezem, nem látom, ha nem fogom, nem áll meg úgy…időt kérek!
Fehér Detti: Bassza meg című verse jut már megint az eszembe.
Aztán bevillan a megoldás: nem tükör kell ide, hanem a híres-nevezetes női megérzés! De azt most honnét vegyek, egyedül egy üres lakásban, egy szál alsó nadrágban? Menjek ki a gangra? Még a végén azt hiszik, hogy szatír vagyok…vagy meghibbantam. Mondjuk, ebben lehet valami. Mármint a másodikban. Az elsőre nem vállalkozok. Kedvem ugyan lenne hozzá, csak nem vagyok elég gyors…
Na ugorjunk neki. Hagyjuk a tükröt. Az csak összezavar. Elő az intuícióval. Behúnyom a szemem…na most jó. Elengedem. Leesik. Na még egyszer. Használd a harmadik szemed, ó, te nagy varázsló!
És igen! Máskor itt kezdem majd. Sikerült! Minden a helyén van. Gyere tükör… úristen, hiszen ezt vettem ki!
“A többi néma csend”…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: