Az Ébredő Fények Temploma

Cashback (film) Megfesteni ugyanazt a nőt százszor. Megfesteni minden mosolyát. Minden apró szemvillanását. Minden hétköznapi pillanatának soha vissza nem térő szépségét. Kimerevíteni az időt. Hogy az utolsó mosolya sokáig tartson. De így sem tarthat örökké. Egyszer ki kell nyitni a kalitkát. Egyszer el kell engedni a fogoly perceket. És a mosoly máris halott. Nem is… Tovább »

Ez az én templomom. Itt Téged is bármikor szívesen látlak. De be kell tartanod bizonyos szabályokat. Mikor a szentélybe lépsz, mondd meg a neved. Még az ajtón kívül tedd le fegyvereidet, lépj ki cipődből, vedd le a páncélt és az álarcot. A szemedbe akarunk nézni. A szívedbe akarunk látni. Ne hozzad be az út porát…. Tovább »

Egy méltatlanul mellőzött, ragyogó film – szerintem. “- Ki vagy Te? – Péter, nem ismersz meg?… A világ olyan félelmetessé vált…Csak haragot látok, nincs szeretet…Az emberek belül üresnek érzik magukat…Nincs, ami kitöltse az űrt…Az üresség képtelenné teszi őket szeretni… – Ez iszonyatos! Mondd, mit tegyek? – Mondd el, hogy szeretem őket. Hogy értük haltam meg…. Tovább »

Újra Fáradt vagyok. A szavak Komoran konganak Bolygónyi súlya van Minden gondolatnak Üvegszilánkok zúgnak át a téren Mint sötét darazsak Arcomra hull a kőkemény Idő És újra fojtogat... Tovább »

Egyszer régen, amikor még a fiam kicsi volt, és nem volt mindenkinek telefonja – bizony, volt ilyen is – szóval egy régi téli estén disznóvágásra indultunk a kis Fiestánkkal Pusztaföldvárra. Alig kanyarodtunk ki Almádiból az országútra, szembejött velünk egy akkora kamion, hogy a kereke pontosan olyan magas volt, mint a mi kicsike autónk. Már messziről… Tovább »

Egy másik hűvös, kora őszi reggelen mentünk Holdacskával – természetesen – az óvodába. A buszpályaudvar tetején munkaruhás emberek tettek-vettek. Holdacska felcsillanó szemmel nézte, ahogy a kék kabátos ember a lángot fújó “disznópörzsölővel” melegítette a bitumenes lemezt. – Apa, mit csinál az a bácsi ott fenn? – Szigeteli a tetőt, ő a tetőszigetelő – válaszoltam neki,… Tovább »

Egy üres bonbonos dobozban lakom A huszonharmadik lapon Mióta a konyakos meggy elköltözött Egyedül lakom A huszonharmadik lapon... Tovább »

Járd az utadat, Testvérem.  Járd esőben, napsütésben, hóviharban, ködben, csillámló holdfényben, kék ég alatt vagy csillagok fáklyáinál.. járd, és tudd: soha nem lesz vége! Ha azt hiszed, hogy megérkeztél, akkor biztos lehetsz benne, hogy rettenetesen eltévedtél valahol! Különben is, mihez kezdesz aztán? Sátrat versz, és szívod a pipádat? Heverészel a medvebőrökön? Nagyon egyedül leszel! Inkább… Tovább »

Ha elfáradsz az úton, és úgy érzed, nincs tovább, akkor pihenj meg. Keress egy szent helyet, ott biztonságban leszel. Biztonságban, védve önmagadtól. Ha nem találsz ilyen helyet, teremts magadnak egyet. Teremts magadnak templomot. Teremts magadnak és másoknak. A templom bárhol lehet. És bármi lehet templom. Akár egy kocsma is. Vagy akár egy templom… Persze van,… Tovább »