Meghaltál, de nem tudlak eltemetni. Meghaltál Te, akit felismertem az első pillanatban, Te, aki enyém lettél az első hóesés éjjelén, Te, akit mindennél jobban szerettem… Nem tudlak eltemetni, mert nem vagy sehol. Hiába szólítottalak. A test, mely Téged hordozott, már másik lélek lakhelye. Hiába szálltam a pokolra Érted, hiába kereslek a Város utcáin, hiába áldoztam… Tovább »
Meghaltál
Meghaltál, de nem tudlak eltemetni. Meghaltál Te, akit felismertem az első pillanatban, Te, aki enyém lettél az első hóesés éjjelén, Te, akit mindennél jobban szerettem… Nem tudlak eltemetni, mert nem vagy sehol. Hiába szólítottalak. A test, mely Téged hordozott, már másik lélek lakhelye. Hiába szálltam a pokolra Érted, hiába kereslek a Város utcáin, hiába áldoztam… Tovább »

Amikor megsebesülsz az úton, bekopoghatsz a Gyógyítás Házába. Ide befogadnak. Itt gyógyulást kaphatsz. Érted? Nem enyhülést. Gyógyulást. Ez meglehetősen fájdalmas folyamat. De egyben felszabadító is. Arra azonban nagyon figyelj, hogy idejében indulj tovább. Különben újabb sebeket kapsz. Igen, itt is… Különösen a szíved van veszélyben… Lassan már én is csomagolhatok. Eszembe jutnak a szívemnek annyira…
Idétlen időkig – egy film, amit látni kell. Vajon mi szabadítja ki az embert a reménytelen, végtelen körforgásból? A düh? Az agresszió? A jutalmazásra számító “jóság”? A halál? Vagy valami más? Igen, valami más!...