Nem jó utolsónak lenni. “Utolsó mohikánnak”. Üres a dohányzó, néma és hideg. Rajtam kívül mindenki elment már, vagy készülődik éppen. Csak téblábolok. Meggyújtom a gyertyát, aztán elfújom. Egyedül maradtam. Még az Isten is hallgat… Persze, vannak emberek körülöttem. Kedvesek. Beszélgetünk, nevetünk. De belül csend van. Ők még “mások”. Újak. Vajon lesz-e rá időm, hogy összecsiszolódjunk?…
Tovább »