Az Ébredő Fények Temploma

BÖLCSESSÉG       Volt egyszer egy hernyó, aki önmagához híven élt. Enyém, enyém, adjál, adjál, még, még! Nekem, nekem, még, még! Mondta folyton, és csak zabált és zabált. Mindent felzabált, amit csak tudott, és amit nem, hálóval bekerítette: ENYÉM!  Így élt sokáig, a többi hernyóval egyetértésben, míg nem egyszer elkezdett gondolkodni: Ez lenne az élet? Enyém, enyém,… Tovább »

“A szeretet az az erő..mely képes emberek millióit összefogni azért.. hogy melegségben élhessenek még ott is.. ahol hideg van.. hogy fénybe léphessenek még akkor is.. ha mindvégig sötétségben éltek..” Melin Cedamus... Tovább »

Versmentés – Napszél Most Eridanus bíbor napjának szele Hatol be sejtjeink közé Agyunkba mélyeszti mérges gyökereit A jégszívű, borzas félelem Életünk spóráit emészti fel A vérünkben cirkáló, éhes alkohol Gondolatfoszlató, gyilkos tüze elől Csak elvetélt álmainkba menekülhetünk De lágy csendet sugárzó párnáink közül Idegmetsző sikolyok űznek ki reggelente Sietve magunkra kapkodjuk vágyaink Csuklónkra kattintjuk az… Tovább »

Versmentés – Sötét burok Sötét burokban élek Bebörtönzött a tág világ Farkasfogú démonokká Váltak az isteni arcok Gyengéd mosolyok gúnnyá fakulva Úsznak el az idő folyamán Fénylő szemekből lézernyaláb vág Lyukakat éget lelkemen Rohanni kéne, üvöltve futni De gúzsba kötnek a bűvös körök Hátam mögött a Semmi Csukott szemmel nézem Hogy szállnak egyre A színes… Tovább »

A varázsló hosszú kóborlás után bevezette lovát az istállóba. Több, mint ezer év… vér, könnyek, háborúk, szerelmi csaták ismerősökkel és idegenekkel… elfáradt. És a nagy varázsló, sárkányok, szörnyek, fekete mágusok legyőzője most bizony félt. Tudta, hogy ki várja odabenn a házban… Több, mint ezer év… Vajon szereti-e még, vajon meg tud-e bocsátani az eltékozolt életekért,… Tovább »

Versmentés – Önarckép Állok a tükör előtt A világ tenyerén állok Nézd, hogy csorog az üvegen Üvöltő némaságom! Szemem barna kő Mely összetör, ha rád hull Azúr villámok ölelnek át Ajkam acélhúr, mosolyom zápor Agyamban hideg szilíciumlap Izzad nyikorgó ólomcseppeket Karmos kezemben virágot őrzök Kódalmát tépek lyukszalagfáról Kormos hóarcom elolvad lassan Üvegszálakat húznak belőlem Kobaltkék… Tovább »

Versmentés – Száműzött Kéken derengő anyaméh Lüktető,  színes magzatburok Vöröslőn izzó éjszakák Nyomorult, sárga nappalok Csillagporos éjszakán Ha nézi a távoli Földet Lélekgyógyító ölelés Vérözönt síró hontalanok Szemétre lökött csillagparázs Végtelenített pillanatok Ezüstmadarak szállnak Mint bolyongó, távoli árnyak Tűzre vetített fátylak Úsznak a lélegző tavon Előre köszön az éjnek A lüktető, tavaszi forradalom A Galaxis… Tovább »

Versmentés – A vándor Sötét az út, melyen járok Köröttem üvöltő átkok Hajam holdfény koronázza Ki fogad be éjszakára? Karmok mélyednek nyakamba Koronám lehull a porba Többé nem kaphatok szárnyra Ki fogad be éjszakára? Bántanak a hideg fények Csak az erdőtől nem félek Éji vadnak vagyok társa Ki fogad be éjszakára? Csak egyetlen éjszakára!... Tovább »

Só és fény Ha elmegyek, reszkető pillák tánca Fogja le szemem S fekete virágok nyílnak A közeli ablakokban Bimbós koromban hajnalonként Friss pára szállt fel barna tengeremről Feszülő felszínén szivárvány dalolt Megirigyelték a vonyító ebek Ezüstbe forduló, fehér fényruhámat S addig forgatták túlhevült agyam Míg kiszáradt tengerem Helyén csak maró só maradt: A félelem Remegve… Tovább »

Folytatom a kamaszkori verseim virtuális térbe költöztetését. Kagylódal Szűntelen üvölt, jajong a szél Széttépi hószínű álmaim Csontjaimon a Halál zenél Lidércfény bolyong lelkem útjain Sugárzó arcát elfedi Nem ragyog rám Örök Anyánk Elhagynak mind testvéreim Kristályszememben alszik a láng De hajamba fonja sugarát A Hold lovag egy éjjelen Ezüstös hangján int felém Légy gyöngykagyló, és… Tovább »

A magány dala – újabb régi vers Holdfényben égnek ezüst tengerek Hattyúk táncolnak lenn a homokon Mélykék, sós habok igéznek konokon De én most nem fürödhetek Nem tudom, mi hajtja még kongó szívemet Bezárt fülekkel a Semmit hallgatom Arcod idézem sápadt alkonyon Talpam alatt gyűlnek a kilométerek Az álom az, mi néha nékem ad S… Tovább »

Megint egy régi vers: Öledben Csillagszem dajkál csillaggyermeket: Öledbe fekszem, úgy alszom el Válladra fonom ólom-kezem Vigyázz rám, kérlek! Nézd: szenvedek! Fojtogatnak lidérckék vizek Súlyos kőtömbök ülnek mellemen Sötét villámok hálnak szívemen Gyötörnek véres reggelek Lágy mosoly játszik arcodon Szemed szikrázó, eleven világ Kisímul izzó homlokom Oly jólesik gondolni Rád: A csillagszél ha Hozzád sodor… Tovább »

Egy “jósvers” kamaszkoromból: Csillagszem Csillagszem dajkál csillaggyermeket Robbannak fényes szupernovák Megosztják velünk az éjszakát Színes szakállú bolygó-szellemek Holdfényben égnek ezüst tengerek Harmatot isznak csillagrózsafák Arany burokban alszik a világ Fölötte csendes, bíbor tűz lebeg… De Androméda nem álmodik Percenként halnak meg csillagok A századik, az ezredik Én minden ködben ott vagyok A fájdalom bennem lakik… Tovább »

... Tovább »

Vajon képesek vagyunk megállni egy pillanatra, és felülemelkedve magasról végignézni hétköznapi létezésünk mocsara felett? Undorító látvány? Mihez kezdjünk vele? Hagyjuk el talán? Attól, hogy mi elmegyünk, a mocsár megmarad! Csapoljuk le! Együtt! Mindenki a sajátját – legalább! Azért persze segíthetünk a szomszédnak is… Minden mocsár mélyén kincsek rejlenek. Ha más nem, hát jól termő talaj…. Tovább »

“Sokáig  nézel. Nem lépsz rám. Ki lehetsz? Letérdelsz mellém, vigyázva felemelsz. Érezheted, azt, hogy mennyire izgulok nehogy ártsak Neked. Poros, szúrós, és rossz vagyok…”  ... Tovább »

“…egy új világ helyett csak látványt tervezünk, a lelkünk hallgat, csak a pénz beszél…”  ... Tovább »

“Ahol hiteltelen a szó, és fölösleges a dal Ott már nagyon nagy, nagyon nagy a baj!”  ... Tovább »

Valahol Európában-Simon Péter dala     Mind, aki jó volt, elment rég, Senki sem mondja, hogy játsszak még. Senki sem kell, mind elment, Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent. Nincs diadal, nincs taps, nincs fény, Éjszaka lett a legvégén. Semmi se kell, így van jól, Nincs takaró a hangokból. Éjszaka lett, így… Tovább »

A terápia szabályai nem írják felül a Szeretet Törvényét.... Tovább »

Nézz a tükörbe!  ... Tovább »

“Ha elvesztenél, tudnod kell, én megkereslek Téged Hogy újra rám találj Hogy ne félj, hogy félek, és végleg mellém állj…”  ... Tovább »

Képzeld el, képzeld el…hogy nincsen valóság…  ... Tovább »

“Jó lenne máskor elfogadni már végleg Hogy az, ami történt velünk Az történt meg tényleg De újraélni kicsit máshogy…  ... Tovább »

Belőlem lett az, akiből kitépted hát magad Holnapra benned belőlem semmi nem marad…  ... Tovább »

Ha van élet, nem csak túlélni akarom…  ... Tovább »

Tartozom egy dallal Az éjszaka néha belém ereszti Fekete bagoly-karmait, Olyankor sohasem álmodok Körültáncolnak, belémharapnak Zsibbasztó szárnyú démonok Lidércek, belőlem ébredők Gyilkos vágyakból táplálkozók Múltamban élő vámpírok És néha eljön egy fekete angyal Megáll, és rám néz, és mosolyog Nem látja néma szenvedésem Nem érti meg, hogy halott vagyok… Megszólítom hát, talán megért majd: Vigyél… Tovább »

Engedj be, kérlek, olyan fáradt vagyok…  ... Tovább »

A csillagok nem jók semmire. De nélkülük…nem lenne semmi!... Tovább »

Nem az a kérdés, hogy meg tudod-e változtatni a világot. Az a kérdés: akarsz-e, tudsz-e egy ilyen világban élni. Félek, hogy nem… UGYE NEM?!! Hát, akkor mi legyen?    ... Tovább »

Radnóti…és főleg: ez a vers…  ... Tovább »

A varázsló magára maradt. Mindenki elment, aki eddig vele volt. Egész nap csak téblábolt a ház körül. Nézte a tükröt,  hátha meglát benne valamit, de a tükör hallgatott. Sok minden eszébe jutott aznap, például rég halott nagyapja is, aztán a nagyanyja. Minden civakodásuk ellenére ők Társak voltak. Erről nagyapja halálakor szerzett bizonyságot. Naplójába leírta felmerült… Tovább »

Néhány percet még táncolj velem…... Tovább »

Bikini…veled akarok…  ... Tovább »

Miért nem akarok hazamenni? Jó kérdés. Én haza akarok menni. Most azonban nincs otthonom. Nincs egy hely, ahol vár valaki, akinek bármit elmondhatok, nem árul el, aki sebesen és fáradtan is szeret, hozzámbújik, átölel, akinek nekivethetem a hátam, mert tudom, hogy megtart engem, bármi is lesz, és akiért küzdeni érdemes. Nincs egy hely, ahol ott… Tovább »

Örökkévalóak akarunk lenni, de csak örökké válók vagyunk.... Tovább »

Pontosan terv szerint – pontosan így nyírnak ki minket… “Pontosan, terv szerint, kezdődik el.Az utcán nincs tömeg, a rendőr figyel.A tévé ezredszer ismétli át,sorban egymás után, mire vigyázz. Bezárd az ablakot, oltsd el a gázt.Kapcsolj ki mindent, nagyon vigyázz!A módszer egyszerű, egyszerű, de kényes,pontosan, terv szerint, ez most a lényeg! Tiszta a lelkiismeret, nem vagy… Tovább »